Ha már itt tartunk: az evolúciós nyomás jelensége (amatõr evolúcióelméletem:-)) némi tisztázásra szorul. Vanak jelenségek, amiket nem értek.
Vizsgáljunk egy szúnyog-populációt. Tegyük fel, hogy Felteleki Alvarez minden este lefekvés elõtt végignézi a fehérre meszelt plafont, és az összes fellelhetõ szúnyogot (5 -- 15-öt) agyoncsapkodja.
Ezt éveken át csinálja.
Azt fogjuk észrevenni (saját tapasztalatom!!), hogy a szúnyogok nem jelennek meg a plafonon, hanem elbújnak a színes-mintás függöny ráncai között, meg a szekrények mögött, meg kitudjahol.
Aztán Alvarezünk új módszert alkalmaz. Lefekvés után rászán 15 percet a kitakaródzásos csapdaállításra. Amikor egy leszáll rá, agyoncsapja.
Évek múlva a szúnyogok (saját tapasztalatom!) várnak a lámpaoltás után, és csak fél-egy óra múlva jönnek elõ. És a legkisebb mozdulatra is csend lesz újra.
Ez az egyik jelenség-rendszer (csak felszínesen írtam le.)
Ezzel ellentétes a másik: az országúti haladás közben beszerzett lemoshatatlan szélvédõ.
Az evolúciós nyomásnak mûködnie kellene sík, aszfaltozott felületek fölött is, de nem teszi. Már évtizedek óta tart ez a nyomás, és eredménye semmi.
Pedig a rovaroknak csak annyit kellene tenniük, hogy a sötét, meleg aszfaltozott felületek fölött felemelkednének 3 méter magasba, és ezzel életben maradnának. Mégsem teszik.