Véget ért tehát egy újabb szezon, és a szenzációs VB elõtt még egy szenzációs BL döntõt is láthatunk, ráadásul pont a Zöld Pardonban, ahová egyéb körülmények között nem igen lenne lehetõségem bejutni, mivel a hely egy ideje már megkapta a „gáz” titulust.
A Bayern világszenzációra bejutott a BL döntõjébe, hogy összességében megérdemelten-e, arról nyilván sok, élményszámba menõ vitát, vagy baráti beszélgetést tudnék lebonyolítani a fórum bármely felhasználójával. Az Inter számomra a szezon legkellemesebb meglepetése volt.
A Chelsea elleni nyolcaddöntõ elõtt szinte semmi esélyt nem adtam nekik, azt gondoltam, hogy az angolok könnyû szerrel átgyalogolnak majd rajtuk. Tévedtem…az nem igen lepett meg, hogy hihetetlenül szervezettek voltak, az annál inkább, hogy fizikailag szinte teljes mértékben tudták tartani a lépést a Chelseavel.
Mourinho magánszámai engem különösebben nem hatnak meg, sosem találtam õket különösebben viccesnek, sem jópofának, olyan hihetetlenül nagy egyéniségnek sem gondolom miattuk õt, fõleg, hogy szerintem a vak is látja, hogy erõltetett az egész. Az viszont, hogy emberhátrányban képes volt úgy lefociztatni 80 percet a Camp Nouban, hogy a Barca gyakorlatilag helyzetbe sem került, önmagáért beszél. Ilyen eredményesebb célfocit játszani korábban soha nem láttam csapatot. Egyetlen meggondolatlan mozdulat, egy nem elõre eltervezett lépés nem volt az egész pályán. Lenyûgözõ.
Van Haal is biztosan jó edzõ, az eredményei õt igazolják, de õszintén szólva ha csak a BL-t vesszük alapul, olyan hatalmas taktikai húzásokat nem láthattunk tõle. A pályán elért sikerei – talán a Lyon elleni meccseket leszámítva – nem gondolnám, hogy az õ érdemei lettek volna, legalábbis olyan mértékben biztosan nem, ahogyan Mourinho és az Inter esetében láthattuk.
Az erõviszonyokról
Az Inter azt gondolom, hogy mindenféle szempontból egy sokkal erõsebb csapat, mint a Bayern. A Bayern technikás focit játszó énje nem gondolom, hogy a Barcáét meghaladná, a kemény, rukkolós oldala viszont bõven-bõven alulmarad egy Chelseatõl, vagy akár az Intertõl. Az edzõk taktikai repertoárját nézve azt gondolom, szintén az olaszoknak van több bizakodni valójuk, a játékos keret pedig nem gondolnám, hogy kérdéses lenne – itt is bõven elõznek Jose-ék.
Fõleg az idei szezont elnézve, ez az a terület, ahol a Bayernnek igazán vérmes reményei vannak. Ahogyan általában a németek, a Bayernn is szerencsés csapat. Láthattuk ezt a Fiorentina és a Manchester United ellen is, abszolút nincs szégyenkezni valójuk ilyen téren. Sokszor volt, hogy látszólag az ellenfél akárhogyan is próbálkozik, egyszerûen mintha lejtett volna feléjük a pálya, és mintha a sors üldözné az opponenst. Ezért is fogadnék a németekre – abban az esetben, ha az ellenfél a Barca, a Milan, a Chelsea, a Liverpool, vagy a MU lenne.
Egyetlen egy a probléma, hogy az Inter is igen jó barátságot ápol a szerencsével. Kevés esetben láttam, hogy úgy istenigazából lemákolná õket valaki, az ellenfelek - ebben a szezonban talán kevésbé – hajlamosak a gólok helyett kapufákat rúgni ellenük, és értenek a gyenge játékkal nyeréshez is. Nem igazán tudom elképzelni, hogy a Bayern „lemakkolná” az olaszokat.
Keresem, de nem találom a területet, ahol a Bayern lenne az esélyesebb. Ha a Barca jutott volna a döntõbe, akkor egyértelmûen a Bayernrre fogadnék, leginkább a szerencse faktor miatt. A szépen játszó, latinos focit sokszor láttuk, hogy egy keményebb, rukkolósabb, és adott esetben gyengébb gárda csúnyán meg tud verni, idõnként nem is a legmegérdemeltebben. Az Inter azonban egy iszonyatosan kemény, szívós gárda, amelynek a fontosabb helyzetekben még szerencséje is van. Ezért aztán könnyen lehet, hogy az eddigi – nem is pici - összegek mellett még többet rájuk fogok pakolni, hiába van rájuk viszonylag kicsi szorzó.
Eredményt nem tippelnék, de egy közepesen nehezen kicsikart Inter gyõzelem, még a rendes játékidõn belül.