Ugyebár azt az oroszok is belátták, hogy tank méretû célokat, amikbõl általában sok van egy anti-tank küldetés során, nem gazdaságos olyan féltonnás és drága rakétákkal támadni, mint mondjuk a Kh-29L vagy T, amikbõl amúgy is csak keveset, mondjuk négyet tud magával vinni a gép.
Ezért fejlesztették ugyebár ki a Szu-25T-t, melynek elsõdleges fegyvere
a Vikhr rakéta lett, ami egy kis méretû, lézervezérlésû rakéta, ami olcsó, és amit a Szu-25T nagy mennyiségben képes hordozni, egyszerre 16 darabot, amivel ideális esetben egyetlen gép akár 16 tank kategóriájú célt is le tud küzdeni.
Azon gondolkodtam, hogyhogy az amerikaiak nem látták be ugyanezt, hiszen az A-10A ugyanezzel a problémával küzd. Ugyebár az belátható, hogy a Maverick nem éppen hatékony fegyver tankok leküzdésére, mert nagy és drága, és jó ha hat-nyolc darabot hordozhat belõle egy gép egyszerre. Egy ilyen 300 kilós és 160.000 dolláros rakéta bevetése nem éppen a leghatékonyabb módja a tankok leküzdésének.
Hogy lehet az, hogy az A-10C program keretén belül nem próbáltak megoldást találni erre a problémára? Hasonlóan a Szu-25T-hez, meg lehetett volna oldani a helyzetet egy már meglévõ helikopter-rakétának a fegyverzetbe történõ integrálásával, a Hellfire alkalmazása szerintem adja magát. Persze, értem én, hogy a Szu-25T-nek is problémái vannak belõle, hogy egy viszonylag kis hatótávolságú, eredetileg helikopterekhez tervezett rakétát vet be, amelynek a célbjutása közben folyamatosan meg kell világítania a célt a lézeres célmegjelölõvel, folyamatosan a cél irányába repülve emiatt, bele a veszélyzónába. Na de ezt meg lehetne rendesen is csinálni, egy nagy szögben forgatható lézeres célmegjelölõvel, nem feltétlenül kellene megismételni az oroszok ostoba és kapitális tervezési hibáját, hogy egy gyenge minõségû, oldalra max 10 fokban kitéríthetõ, minden lövés után hûlés céljából magától kikapcsolódó lézeres célmegjelölõt tesznek a gépre, ami miatt a gép nem fordulhat ki a rakéta indítása után. (és amely gépnek mellesleg a lézervezérlésû tankelhárító rakéták alkalmazása a fõ profilja)
Fõleg a mai helyzetben érdekes ez, ahol a légierõknél ugyebár elsõdleges a költségcsökkentés és a hatékonyág növelése. Szóval az amcsiknál ez hogyhogy nem merült még eddig fel?