"A felsõ szekció alján kell a mag tartóoszlopainak 90%-át kütni."
De a "felsõ szekció" alja a tûz helyétõl, az meg a repülõgép becsapódásától függ! A felvételeken világosan látszik, hogy az épület tûz feletti része indul meg, emeletre pontosan! Hihetetlen, hogy nem akarjátok megérteni...
"Maximum 2 helyen kell robbanóanyagot telepíteni"
Nem! Minden emeleten. Vagy fel kell tenni, hogy emeletre meg volt tervezve a becsapódás helye. Vagy azt, hogy a robbanóanyagot a becsapódás után telepítették, a tûz FÖLÉ. Mindkettõ marhaság.
"Konkrétan mik az elõírások, milyen hõfokon égõ tüzet, meddig kell az épületnek kibírnia, és közben még milyen állapotban kell lennie, milyen rendszereknek kell mûködni ahhoz, hogy egyáltalán az építési engedélyt megadják rá?"
Nem tudom, nem tervezek felhõkarcolókat, és az is könnyen elõfordulhat, hogy nincsenek ilyen elõírások, pontosabban azok csak "normál" irodatüzekre vonatkoznak. Az ilyen épületek tervezésénél ugyanis lényeges szempont, hogy az épületben levõ tûzoltó rendszerek önmagukban megoldják a tüzeket, hiszen nincs az a tûzoltóság, ami saját erejébõl, külsõ vízforrással nyolcvan emelet magasban oltani tudna. Valószínûleg az elõírások "normál tüzeket" vesznek figyelembe, és akkor is csak annyit vizsgálnak, hogy a tûzoltó rendszerek segítségével véghezvitt elfojtásig az épületet éri-e komolyabb károsodás.
Nem hiszem, hogy lenne elõírás azonban olyan esetekre, amikor valamelyik emeletre négyszázzal bedobsz nyolcvan tonna fémet, meg szétterítesz ugyanannyi égõ kerozint. Feltehetõleg nincs szabvány atomrobbantásokra sem, meg megatsunamikra sem. Ha ilyesmit szeretnél, alighanem ki kell ábrándítsalak, de a jó hír az, hogy nem kötelezõ felhõkarcolókban dolgozni vagy lakni.
Az épület egyébként szerintem a lehetõségeken belül jól volt megtervezve. Az az egy óra bõven elég volt arra, hogy az épületben akkor tartozkodó húszezer ember kilenctizede vagy még nagyobb aránya megmenekült. Az áldozatok nagy része tûzoltó volt, ha õk az összeomlás elõtt elhagyják az épületet, talán egy-két ezernél többen nem halnak meg. Ha sikerült volna egy tetõ felõli mentést megszervezni, még ennél is kevesebb áldozat lett volna. Más kérdés, hogy a tûzoltóknak foglalkozásbeli kötelességük volt ott lenni, nem mondhatták azt, hogy nem merünk bemenni. De az biztos, hogy ma már minden felhõkarcolónak Amerikában van ilyen esetekre mentési terve. Az újakba akár még összeomlásfigyelõ rendszereket is tervezhetnek, hogy tudják, mikor kell egy mentést abbahagyni.