Egy nukleáris erõmûvet nem igazán lehet könnyû és nagy energiasûrûségûnek nevezni például egy belsõégésû motorhoz képest. A teljesítmény/súly arány erõsen az utóbbi javára jön ki.
Bizonyos méretig / teljesítményig igazad van, de folyamatos üzem mellett hirtelen elkezd eltûnni a belsõégésû motor elõnye. Egy 100kW elektromos teljsítményû nukleáris reaktor 512kg-ot nyom (SAFE-400, a SAFE = Safe Affordable Fission Engine), egy 100kW-os diesel-generátor 24 órára elegendõ üzemanyaggal közel egy tonna alsó hangon.
Ami pedig a nukleáris meghajtású tankot illeti, a tankokat ki szokták lõni. Ez egy normál tank esetén is probléma, na de egy kisebb Csernobillel megtámogatva? A sugárfertõzés veszélye a meghajtás minden elõnyét a szemetesbe vágja.
Amikor a nukleáris harckocsi tervben volt, akkor úgy is azzal számolt mindkét fél, hogy nukleáris fegyvereket vetnek be. Ezért került az 1960-as évektõl kezdve neutron-elnyelõ bevonat a harckocsik belsõ falára.