De a leordítós rész is kellhet, sok egyetemista sajnos eléggé el van szállva magától,(tisztelet a kivételnek) miközben fogalma sincs, hogy a tudása mit is ér valójában. Sajnos ez fõképp a (infó) doktoranduszokra igaz, kérdem én milyen jogon? Legtöbbjük valós életben nem is dolgozott, és ha voltak is munkáik az is csak az egyetem keretein belül.
Egyébként azt mondom szakmai tapasztalat és gyakorlat mindenek elõtt. Továbbá egy tárgyat csak annak lenne szabad oktatnia, aki ért hozzá ÉS dolgozott az adott szektorban. Méghozzá nem 20 évvel ezelõtt. Ezért szerintem a legtöbb dolgot, olyan külsõs részmunkaidõben oktató kollégától lehet tanulni, aki a valóságban is csinálja, amit lead. Bár ez se feltétlenül így van, de a legtöbbször ha egy konkrét dolgot nem ért valaki tõlük nagyobb eséllyel kap jó választ, mint valakitõl aki 10 éve úgy oktat projekt managementet és programozást hogy az utolsó általa írt munkák még pascalban vagy ANSI C-ben készültek 87-ben (ismét csak tisztelet a kivételnek).
Mert míg az elõbbi nagy eséllyel a kérdésre fog válaszolni, az utóbbi csak nagy általánosságban elhadar valamit és igazából se elõre se hátra nem jutsz vele.
Meg kell találni a megfelelõ embereket egy megfelelõ tudás megszerzéséhez. Szerintem ez nagyon fontos, és azért jársz egyetemre mert nagyobb valószínûséggel fogod ott megtalálni mint haveri körödben de kisebb valószínûséggel mint az iparban. De oda sajnos a legtöbb esetben az egyetemen át megy az út.