Kerek 50 óra lett ez a végigjátszásom, úgy hogy a fixer megbízások nagy részét kihagytam. De így volt az igazi, mert nem vált önismétlődővé a játék. A főszálat imádom változatlanul, de a karakterekhez kapcsolódó küldetések is annyira jók hogy egy percig nem unatkoztam. Technikailag sem voltak problémák, csak pár apró bugba futottam bele, de ez megbocsátható egy ilyen nagy volumenű alkotásnak.
Ami az endinget illeti, eladtam magam az Arasakának, de úgy gondolom nincs jó választás, csak rossz és rossz között dönthetünk. Mindegyik keserédes, mert fel kell adnunk valami fontosat érte. Egy kezemen meg tudnám számolni hány olyan játék van, ahol ekkora súlya lenne a befejezésnek, ami emcionálisan ennyire megérintene, ami annyi sok kérdést vetne fel az emberben.
Különleges darab a CP a játékok világában, több szempontból is, és bár nagyon döcögős volt a kezdés, de jó úton halad afelé hogy ugyanolyan klasszikussá váljon mint a witcher. Sőt, azt hiszem a Phantom Liberty könnyen lehet a következő év legnagyobb dobása. Várom nagyon.