Magával a nacionalizmussal még nekem sincs bajom, a szélsõségesebb formáival már annál inkább.
"Kibaszottul nem értem, hogy hogyan lehet még az, hogy a XXI. században vallási vezetõk dirigáljanak politikai kérdésekben. Röhej bazdmeg."
Nem olyan hihetetlen ám, mint elsõre tûnik. Ez minden vallás kudarca, s ezt vallásos emberként mondom. Az ajatollah intézménye sem úgy kezdte, hogy politikai szerepet vállaljon. A legtöbb vallásos szervezet jótékonysági intézményként indult, az is, amibõl a mostani iráni rezsim kinõtte magát. S ez vonzó gondolat az embereknek, hogy egyrészt egy szervezet elosztja a vagyont a rászorulóknak, csökkentve ezzel a társadalmi egyenlõtlenségeket. Csak aztán ahogy kinövi magát a jelenség, és bejönnek olyan kérdések, mint szervezés, logisztika, vezetés, biztonság, az egész átmegy kõkemény politikai érdekké, ahol már a szervezet céljának tekinti saját maga fenntartását. Innentõl pedig kábé semmi nem különbözteti meg bármely más hatalmi-politikai csoportosulástól.