bár az EC visszaállította valamennyire az "egyensúlyt az erõben", még mindig a trilógia legrosszabb része. a harcrendszer jó (sõt, kiváló!), pörgõs, és látványos, de sajnos a harmadik részre nagyon háttérbe szorultak az RPG elemek és a dialógusok, ami nekem baromira nem jött be. a befejezéseknél meg megpróbálták amit lehetett, de szarból nem lehet várat építeni. (az eredeti befejezés íróját pedig ki kellene rúgni. egy repülõgépbõl. 10000 méter magasan. ejtõernyõ nélkül)
Spec Ops: The Line
ajókurvaéletbe ez mennyire zseniális. a borító és a címe senkit ne tévesszen meg, ez nem a Battleduty: Modernfieldcall-t és hõs amerikai katonákat majmoló n+1-edik durrogtatás, sõt - pont azoknak az apró cafatokra szedése, egy olyan történettel, hogy a magamfajta sztoribuzi még a lábujjait is megnyalja utána. csak példa kedvéért, CoD szerintem minden részében van egy olyan rész, ahol egy helikopterbõl durrogtatsz a monitoron megjelenõ kis fehér figurákra - na ez itt is feltûnik... annyi különbséggel, hogy itt a játék gyönyörûen bemutatja a pusztítás végén maradó megcsonkított/szétégett emberi maradványokat... igen hatásosan. ahogy halad elõre a történet, szép lassan a fõszereplõk is átalakulnak viccelõ, professzionális katonákból elállatiasodott, sebek által permanensen elcsúfított elmebetegekké, a játék meg mindeközben a töltõképernyõkön a játékoson *gúnyolódik* ("Do you feel like a hero yet?"), és minden szépen lassan egyre rosszabb lesz.
kibaszottul zseniális, egy 9/10-et simán megérdemel, az az egy pont híja is csak azért, mert a fedezékrendszer még erõsen csiszolásra szorult volna.