Az elsõ szintén britt gitárközpontú zene, ahol a számon belül a különbözõ mértékû trozítások széles skáláját járja végig a gitárjáték; a másik szerintem használható rész a refrénekben az énekes hajlításai. A Mercury-ban már megjelennek a samplesres szinti, basszus és gitárhang utánzatok, valamin az darabos ének a szám elején.
Magyar alternatív-rock. Össze-vissza pozicionált gitárok mindenfelé, a dobjátékban a refrén utáni váltott lábcines játék nagyon tetszik, meg úgy összeségében az egész keverés nagyon jó arányú.
Itt most mûfajilag nagy gondban vagyok. A korai Green day fõleg pop-punk ott játszott ami egy alternatív kiugrást követõen eljutott a stadion rock-ig. Ez a szám alapvetõen egy "Marching-song", ennek megfelelõ dobtémákkal. A klasszikus gitár-basszusgitár-dob mellett megtalálhatóak benne vonós hangszerek, fa és rézfúvósok, mandolin, banjo, akusztikus gitár, üstdobok, xilofon, szóval rengeteg féle hangszer.
Hardcore/metalcore. Van benne sok lábdob duplázó, a verzében és a kórusban váltogatja egymást a scream és a tiszta vokál, nagyon gyors tempójú zene, és ennek megfelelõ gitárjáték, sok disszonáns hanggal.
Jazz, gitár-dob-nagyõgõ-zongora qvartett egy énekesnõvel kiegészülve. Az elején a gitár egymagában indít amihez fokozatosan csatlakozik be az ének, majd a többi hangszer.
Múfajilag itt megin bajban vagyok, talán alternatív/akusztik. A számot az ének viszi ami alapvetõen akusztikus gitárral és zongorával van megtámogatva, de néhol dobok, szintik is elõlépnek alkalomszerûen, sõt, acapellás rész is van.
Lo-fi stero-tól megint rögtön két szám. Az elsõ blues rock, slide gitár az elején majd blues-os elektromos gitár riffek dobbal megtámogatva, basszusgitár nélkül. A második ban egy akusztikus gitár és a nõi ének valamint minimális ütõhangszer (csörgõk, cajon) olvad egybe.
Alternatív britt zene, falsetto-s énekhang, széles spektrumú kitárjáték, killlswitch, tremoló, kaos pad - annó ez nagyon fura volt bár ma már a dubstepp miatt nem gondolják különlegesnek az emberek.
Grunge. Mély, humbuckeres basszusgitár, hangsúlyos dob, szanaszétt torzítozozz gitárriffek, három akkord, amibõl nem számot, hanem lemezt írtak. A kilencvenes évek eleji zenébe öntött Seattle.
Alter-rock. Az "English summer rain" elején szerintem a minimál dobelvétel nagyon jó ami késõbb dobgépbe megy át. A "Song to say goodbye" változatos hangszerarzenállal bír, a zongorán játszott basszustartományban lévõ akkordmenet különösen érdekes. "Pure morning" pedik az átlag placebo szám, a keverési technika miatt tartom használhatónak.
A Give it away a gitárjátéka miatt, a Funky Monks a basszusgitár miatt, a One hot minute Dave Navarro gitárjátéka miatt, a Californication-t szerintem nem kell magyarázni, az I could have lied-ban pedig rettenetesen szeretem ahogy az akusztikus gitár átfolyik az elektromos gitár solo-ba.
Blues-rock duó, gitárral és dobbal. Az elsõ tipikus egygitáros blues szám, ahol a gitár egyszerre ritmusgitár és szólógitár pozícióban játszik, H-blues pentaton skála gitárszoló. A másodikat a gospel-szerû kórus miatt ajánlom.