Van egy sztorim erről a stílusról. Első nap belibbenek az egyik évfolyamra (a sok közül). Odacsapódik mellém egy fazon, szó szerint seggigérő hajjal.
-Látom bírod a metált! Na és miket hallgatsz? -kérdi.
(Nem volt szívem közölni, hogy néha Boney M.-et és Abbát is..)
-Metallica, Iron Maiden, Cinderella, Bon Jovi....
-Ne is folytasd! Ha itt végeztünk, átjössz hozzám Cinkotára, bedobunk pár sört, és majd én megmutatom neked, mi az a metál zene...
Átmentem. Bedobtunk pár sört. Akkor hallottam életemben először Death, Obituary, Morgoth, Deicide, Napalm Death és társaik lágy zenei dallamait..
Egy pillanatra azt hittem, diliházba kerültem..
3-ad év végén, egy nap belibbenek az egyik fejtágításra. Mellém ül egy fazon, jólfésült rövid frizurával, fehér ingben. A tag kiköpött mása volt Paganininek a bérgyilkosnak a Különben dühbe jövünk c. filmből..
-Segíthetek?-kérdem.
-Ne szívass már, hogy nem ismersz meg!-feleli az ismerős hang.
Se köpni, se nyelni nem tudtam. Annyira más lett a seggigérő haja nélkül, hogy elsőre tényleg nem ismertem fel
Eltelt közel 20 év. Azóta a havert nem láttam, de ha ilyen zenéket hallok, eszembe jutnak a régi szép évek..