Nem feltétlen. Ha valakinek olyan gondja van, akkor elmondja, de szerintem sem tartozik a munkatársakra, meg a fõnökre, hogy mit csinálsz a kapukon kívül. Õ arra az idõre vesz ki téged, amíg dolgozol, szerintem így is elég elmebeteg világ, amikor a munkatársaival az ember több idõt tölt, mint a családjával (ha az alvást nem számoljuk).
Meg én is úgy gondolom, hogy van egy csomó olyan dolog a magánéletben, ami egyszerûen nem tartozik senki másra, és pont az adja meg ezeknek a jelentõségét, hogy nem teregeted ki ezeket mindnki elõtt.
Harmadrészt pedig a hatalom azért tartja fenn a mindenki megfigyelésének jogát, mert õ a legnagyobb bûnözõ. Egy tisztességes országban (ahol demokrácia is van), az van amit az emberek akarnak, és ezért nem lázadozik senki, következésképp megfigyelésre sem lenne szükség. Ilyen persze a világon sehol nincs, jobb esetben a véleményünket elmondhatjuk, de itt megáll a dolog.
Az államok nem szokták szeretni a rájuk veszélyes embereket (Assange pl., de lehetne mást is mondani bõven). Közveszélyes emberek meg mindig voltak és lesznek, a többségükrõl pedig már csak akkor derül ki, hogy be kellett volna õket zárni, amikor már megcsinálták a bajt. Ebben keveset segít a megfigyelés.