Ez volt az első DS, amit végigjátszottam, közben a kezem fogta LBandi, és adta a tanácsokat, mit és hogy, azt se tudtam, merre van az előre. Sose felejtem el, volt egy rész, egy vár tetején, ahol egy böszme nagy sárkány volt, talán valami gyűrvel a szájában. Már ránézni is rossz volt Odamentem hozzá, nem csinált semmi a sárkány, kérdeztem Bandit, ilyenkor mi van, azt mondja: basszak rá egyet. :-D
Hát így is lett, és az akkori életem egyik legnagyobb szopója lett belőle, ugyanis meg kellett vele küzdenem. Húúú, egy világ dőlt bennem össze, olyan mérges voltam Bandira, hogy másnap reggel írtam neki itt egy üzenetet, hát eléggé lekaptam a lábáról, hogy mi a szarért nem mondta előre, ha tudom, tuti nem baszarintok rá, csak elveszem a gyűrűt vagy mi, és továbbállok. Aztán utólag elnézést kértem tőle, mert tényleg nélküle addig se jutottam volna a játékban, kvázi nekem ő tanította meg a DS-t (mondjuk úgy, megfertőzött egy életre :-D ), de akkor lehetetlennek tűnt, hogy lenyomjam azt a sárkányt, azt hittem, neekm itt lesz vége a játéknak. Hát nem így lett, a sárkány elhullott, persze Midir ezen jó nagyokat röhögött már akkor is...
Ha egy valami, nekem ez jut eszembe a DS2-ről, remélem Bandi nem haragszik, hogy leírtam ezt ide. Amúgy nem szerettem ezt a játékot, állandóan eltévedtem benne, ez a Majula központi hub-os dolog nem jött be. Ronda is volt, most még rondább, de valahogy tolom egyik pályát a másik után.
Nem emlékszem belőle szinte semmire, néha azért bevillannak dolgok, de hogy mi merre van, meg milyen sorrendben kell haladni, az totál kiesett.