Azt hiszem, engem az ragadott meg az egészben, hogy - jóformán egyáltalán nem! Szinte "klasszikus" Total War-élményt ad. Úgy értem, már-már problémás, hogy mennyire nem (pl. olvasgattam a hivatalos fórumon, hogy az angolszász királysággal "probléma", hogy elég rapszodikus, jönnek-e az AI vikingek fosztogatni egyáltalán), sőt, úgy néz ki, hogy az avar kampányom lesz a negyedik a TW-történelmemben, ami teljesen végig, totális dominanciáig viszek el. (Ezt előzőleg az R1-es Brutus-okkal, aztán a BI-s ERE-vel, majd az R2-es Rómával tettem eddig meg.)
Hiányoznak - úgy értem, nekem nem, csak a játékból! :D - a szívatós játékelemek (nukleáris tél, szárnyaló korrupció, egységesített hun halálhordák stb.), de azért vannak random és scriptelt eventek, összességében mintha emiatt a hangulatvilág jóval könnyedebb is lenne, kevésbé fekszi meg a gyomrot. A lovasság abszolút dominanciája visszafogott (nincs többé felkészült lándzsásalakzat elporlasztása frontálisan egy közepes közelharci lovasság rohamával), az íjászok pedig jobbak az alapjátékhoz képest, a multi is mintha kiegyensúlyozottabb lenne. A lovasíjászok gyönyörűen teljesítenek, kivéve a nehéz lovasíjászokat, amik továbbra is bődületesen nyomorék ár/érték arányt adnak, kb. mint az alapjátékban. A gazdaság eleinte nehezen pörög be, de kihasználva a szomszédos provinciákra is kiterjedő hatásfok-javításokat, szépen bele lehet lépni a lóvéba, csak a játék közepéig nem érdemes elit egységekkel megtömni a sereget. Habár mód lenne rá: a kiegben nagyon kevés egység van az alapjátékhoz képest és relatíve hamar meg is kapni őket. Ez számomra kissé zavaró, másnak nem feltétlenül, de túl lehet lendülni rajta.
Túl sokat nem vittem a dánokkal az AoC-t (kis britanniai kiruccanásba kóstoltam bele), de a véleményem az, hogy a "vikingek" voltaképp jobbak is, mint az alapjátékban - na meg autentikusabbak is. :) Bár a probléma itt is az, hogy nagyon hamar megkaphatsz szinte minden egységet a kezed alá. Hja, és natív lovasság itt egyáltalán nincs.
A dolog pozitívuma, hogy a szűk egységválasztékkal tényleg sikerült viszonylag egyedivé tenni a népeket; ámbár így a csatatéren sincs annyi választási lehetőség, mint amennyit megszoktam az alapjátékokból.
Szubjektív, de amennyire picit mintha csalódás lett volna a TLR, annyira nem vártam sokat az AoC-tól (sőt, már-már negatívan álltam hozzá, amennyire a nyugati fórumokon mindenki a csecsein lógott, hogy "ebből csináljatok teljes játékot!!!4") és különösebben nem is érdekelt, és mégis... azt hiszem, az R2 és az Attila kampány-kiegjei közül egyértelműen ez tetszik a legjobban.
A legközelebbi Steam-leárazásnál nyugodtan merem ajánlani.
Informatika és tudomány
