Ezek is mind jó kérdések, és a fő probléma, hogy a választ hatalmas koponyák egy élet munkája során sem találják meg, szóval ez nagyon vert helyzet...
Csak elgondolkoztam az inerciarendszereken. Pl. ha én egy hal lennék és akváriumban élnék, amelynek a falai, az alja és a teteje számomra már nem látható távolságban lennének tőlem, akkor meg lennék győződve róla, hogy a c = 225 ezer km/s, mert ez a fény terjedési sebessége vízben (ha jól olvastam valahol, illetve gondolom ez desztillált víz lehet?, de a példa szempontjából mindegy). Tehát, mint hal, az akváriumomban (inerciarendszeremben) megállapítom a fény maximális sebességét.
Ha ebben a gigantikus akváriumban lenne egy tengeralattjáró, amely ide-oda száguld, a felőle érkező fényt továbbra is 225 ezer km/s-nek fognám fel. Ez lenne az én c-m. Még ha a tengeralattjáró 50 ezer km/s-sel távolodik is, továbbra is megkapom a 225 ezer km/s-t.
Viszont mint hal, én nem tudnám, hogy a fény képes a nagyobb sebességre is, mert ezt a közvetítő közeget ismerem, ez nekem a "csúcs".
Szóval itt vagyunk a saját inerciarendszerünkben, a mi akváriumunkban, ahol a kitöltő közeg nem a víz, és a c az 300 ezer km/s. De vajon van rá tényleges bizonyítékunk, hogy ez a "közeg", a "légüres tér" a végleges optimális állapot a fény számára, vagy létezne olyan közeg, amelyben ennél is gyorsabban halad? Illetve van-e bizonyítékunk, hogy ez a tér tényleg "légüres" és nincsenek benne kvarkok, antitestek, feltekeredett kis dimenziók, vagy bármi, amit képtelen vagyok érzékelni, de ami miatt a fény mégsem éri el a maximális sebességét?
Az tényleg gyanús, hogy többféle hullám is képes felvenni a c-t, és nem csak a fény, de mintha ez is a térszerkezet titkaiba engedne egy kis bepillantást. Illetve ezen túl végső soron ez már vastagon a "Theory of Everything" témaköre is.