Teljesen másról beszélsz, de nem baj, a kvantumszámítógép és a kétrés kísérlet nem a kvantumösszefonódáson alapul. A minden mindennel összefügg hülyeséget meg talán hagyjuk, mert ezzel az erővel a reggeli kakaómat is citálhatnám. Benézted, csak kötöd az ebet a karóhoz. Csináld csak.
"Minden csak akkor létezik konkrétan, amikor egy tudatos megfigyelő kapcsolatba lép vele. Tehát detektálja, megméri, megfigyeli, rögzíti adathordozókra, kölcsönhatásba lép vele.. vagy csak pusztán információt szerez róla.."
A koppenhágai interpretációnak nincs definitív meghatározása, mivel több tudós és filozófus által kidolgozott értelmezést takar, amelyek a 20. század második negyedében keletkeztek. Ezért több elmélet is létezik, amelyeket a „Koppenhágai értelmezés”-nek hívnak. Asher Peres jegyezte meg, hogy különböző szerzők számos, néha egymással ellentétes szemléletet publikáltak „Koppenhágai értelmezés” néven.
Pl.:
Egy rendszer teljesen leírható ψ hullámfüggvénnyel, amely a megfigyelő ismeretét tartalmazza a rendszerről. (Heisenberg)
A leírás természetszerűleg valószínűség alapú. Egy esemény valószínűsége a hozzája kapcsolódó hullámfüggvény amplitúdójának négyzetével arányos. (Born szabály)
A Heisenberg-féle határozatlansági elv (nálunk relációként ismert) azt állítja, hogy egy adott időben nem lehetséges egy részecske összes tulajdonságainak az értékét pontosan meghatározni, ezeket csak valószínűségekkel lehet kezelni.
Komplementer elv: a hullám-részecske viszonyra utal, mely szerint a hullám-részecske dualitás miatt egy kísérlet vagy részecske vagy hullámszerű viselkedés szerint írható le, de a kettő egyszerre nem alkalmazható. (Niels Bohr)
A mérőeszközök mindig klasszikus eszközök és klasszikus tulajdonságokat mérnek, mint például a helyzetet vagy impulzust.
A megfelelési elv Bohr és Heisenberg-től származik: nagy rendszerek kvantummechanikai leírása közel azonos azok klasszikus leírásával.