Én úgy gondolom minden egyes atom folyamatosan próbál kitörni és belesüppedni a kvantumvalószínűség állapotába. Van akinek ez sikerül, van akit a környezete visszacibál.
A fotonok tényleg nem mérik egymást a világűrben, de egy csillagban már igen, a fal is megméri őket a kétrés kísérletben ahogy a detektor is.
A gerjesztésnél pontosan nem tudjuk miért dönt úgy egy elektron hogy egyszer csak visszaugrik egy szintet, de szerintem ez is egy valószínűség, arra is megvan az esély fentebb ugorjon ara is hogy maradjon meg arra is hogy visszaugorjon, Mérni nem igazán lehet a rendszer megzavarása nélkül, a hard méréssel mindenképp belekényszeríted egy diszkrét állapotba a rendszert, mondhatni visszarántod az elektront, ha békén hagyod akkor a valószínűségeknek megfelelően idővel ki fogja bocsájtani a fotonkáját.
A tudatos megfigyelő mérése számomra nem más mint egy műszeré, ez inkább csak filizófiai szintű különbség, de az alap működési szabályokat olyan szinten hackelné meg hogy már rég lebuktak volna.
Szerintem legérdekesebb aspektusa a megfigyelő hatásának az ami a összefonódott fotonpáros quantum eraser-es delayed choice kísérlet ad. Akinek nincs meg, annak mindenképp javasolnám.