Ha nem teljes differenciált akarunk felírni (vagy csak úgy gondoljuk bizonyos okokból, hogy az még nem teljes), akkor használjuk a δ jelölést teljesen hasonlóan d-hez: δA=(∂A/∂B)δB+(∂A/∂C)δC+(∂A/∂D)δD+...
Ha pl. azt írom fel, hogy δA=(∂A/∂B)δB, akkor az azt jelenti, hogy A variációja csak B variációján keresztül, mert vihetném így tovább B-t meghatározó változó(k)ra, ha mondjuk B=B(X,Y,Z,...), vagy ha nem, akkor csak B variációja szerint A variációja, és kész. (Nem szoktuk mondani, de a variáció alatt elsőrendű infinitezimálisan kicsi differenciált értünk, úgymond első variációt. (És ugye nem kombinatorikai variációról van szó...)) Ebben az a jó, hogy egy kicsit szabad, mert valamilyen feladati okból felírhatom A variációját, δA-t úgy, ahogy a feladati ok bizonyos meggondolások alapján kívánja, hogy mondjuk pl. B szerinti variációját kell felírnom A-nak, vagy mondjuk pl. Y szerintit. (Egy, de akár több változó szerint is lehet variálni egyszerre, általában ilyenkor az a több változó szoros kapcsolatban van egymással, mint pl. a tér három iránya.) Ekkor mivel δB=(∂B/∂Y)δY, az lesz végül, hogy δA=(∂A/∂B)(∂B/∂Y)δY. A két zárójeles kifejezés együtt a közvetett deriválást adja. δ helyett nem írhatok d-t, mert vannak más változók is, amiktől függ A, és hasonlóan éppen B is, csak azokat most mind rögzítettnek tekintjük. Ha B csak Y-tól függne, akkor sem szoktunk a végére dY-t írni, mert azt tartjuk jobbnak, ha az ekkor is a δA variációs jelöléshez hasonul. Így írható, ahogy korábban d-re is, hogy: δ = δ ∂/∂, vagy δ = δ ∂/∂ + δ ∂/∂ + ... a változókat nem kiírva most. δ helyett ∂-t sem írhatok, mert akkor azzal, mint korábban, a közvetlen egyszerűsítés lehetősége, látszata merülne fel, ami nem jó, mert nem úgy van. Ezért kitalálták, hogy az ilyen nem teljes differenciált jelöljük mondjuk δ-vel, és hívjuk variációnak, mert egy probléma feladata, feladati oka válogatja, hogy mi szerint variálunk. Így végeredményében úgy néz ki az előző egyszerű példa, hogy: δA=koefficiensδY. A koefficiens a variációs koefficiens, vagyis a szorzótényező, ami itt ugye (∂A/∂B)(∂B/∂Y).
Ezek az analízishez szükséges alapvető differenciálok jelei (a δ inkább csak más bonyolultabb problémáknál jön elő..), a többi ezekből épül fel: grad, div, laplace.
Az ε csak egy változó, amellyel nullához tartanak, jelölhetnék mással is. A matematikusoknak sokszor elég körülményes módon kell megmagyarázni mindent, és ezt a betűt szeretik a beiktatott nullához tartó változónak adni.