"Bárhogyan is közelítem meg, mindig valamilyen komplikációk merülnek fel vele kapcsolatban. Vagy a menyisége lesz túl sok, vagy a minőséget lesz nehéz tartani."
Igen, ezt az észrevételt már vártam tőled. Teljesen tipikus dilemma, én is ismerem. Nincs rá tökéletes megoldás, csak kompromisszumos, amelyet neked kell érezned magaddal kapcsolatban, és megítélned a közreadásaidhoz a vélt olvasókkal kapcsolatban. Én azt mondom, hogy az utóbbi esetben pl. amit a Szűz világegyetem modell című tanulmányodhoz készítettél, az igen jó, és az alapján már könnyen utánakereshetőek a részletek. Egy más témában, egy hasonló, esetleg egy kicsit bővebb (ez témafüggő is) segédeszköz már megteszi. Az első esetben, tehát a saját tanulásodhoz viszont egyedibb megoldások lehetnek a legalkalmasabbak, és ez egyénfüggő. Mikor én vágtam bele ebbe az egész tudásfejlesztésembe, először csak beleolvastam a könyvbe (pl. Nagy Károly: Kvantummechanika) felmértem milyen szintű, hirtelen mennyire értem, és szinte teljesen kínai volt. Kicsit félreraktam, visszatértem az olvasmányosabb könyveimhez (pl. Louis de Broglie: Válogatott tanulmányok), aztán utána folytattam az előzővel. (Ugyanígy a relativitáselmélet témában.) Nem szótáraztam, hanem mindennek, amit éreztem, hogy ismeretlen, és nem volt benne a könyvben, külön utánakerestem, vagy könyvben (matek, fizika), vagy, de inkább pluszban, az interneten. Ami tetszett és hasznosnak véltem azokat a file-okat (pdf, ilyesmik) lementegettem, részleteket kinyomtatgattam. Ezeket annyira összeolvastam, hogy közben a fogalmakat meg is jegyezgettem, és később már azok nem voltak idegenek. Ha valami nem ugrott be elég pontosan (mert még nem foglalkoztam vele eleget), akkor tudtam már, hogy hirtelen hol keressem a részleteket (arra már emlékeztem). Az ilyen tanulásaim során gyakori volt, hogy egyszerre volt nyitva 3-4-5 könyv is (meg ezek egyszerre több helyen), és így folytattam a részletes témamegértést. Ez elkerülhetetlen. A másik és legfontosabb amit tettem, hogy ceruzával aláhúzogattam, nyilaztam és jegyzeteltem röviden, de tömören (nem vésve, radírozhatóan, módosíthatóan) közvetlen oda, ahol kell a szövegértéshez, képletértéshez. Ez is elkerülhetetlen. Elég durván néz ki több könyvemben jó néhány oldal (ha gondolod beszkennelhetem mutatóba néhány ilyen oldalam), de úgy vettem észre, hogy nekem ez a leghasznosabb módszer, mert miután így feldolgoztam és kiegészítettem a lényeges részeket tartalmazó oldalaimat a könyveimben, akkor azokat bármikor újra olvasva már sokkal jobb volt, és nem kellett újra órákat gondolkoznom egy-egy megértendő bonyolult részleten. Ha ezek a kipingált könyveim elvesznének, az nagyon fájna, asszem fizikailag is.
"Biztosan van valamilyen szótár szerű személyes elektronikus összeírásod az elméleti fizikáról, elsősorban a matematikai oldalára gondolok, olyanra amelyben a címszavak röviden vannak megmagyarázva, ismertetve, nem enciklopédia szerűen."
Én tényleg nagyon szívesen odaadnám, de nincs egyetlen ilyenem sem. A fogalmakat hamar megjegyzi az ember, az értegetés közben, mert közelében sincs a számosságuk, mint pl. egy idegennyelv tanulásakor. A hozzá tartozó lényeges matekrész viszont meg kell legyen leírva, de külön jegyzetelgetni nincs értelme szerintem (túl nagy munka), mert inkább összegyűjti akkor az ember azokat a könyveket, pdf-eket, amikben az kellően benne van (és kibővíti ceruzával, ahogy írtam). Ami meg könnyen előjön az interneten pl. wikin, vagy hasonló oldalakon, azt nem érdemes gyűjtögetni sem. Ez a legmunkatakarékosabb, és szerintem legjobb módszer. Legfeljebb, ha úgy érzed, neked szükséges, akkor csinálsz egy tényleg csak röviden magyarázó szótárat. De muszáj, hogy az hamar rögzüljön a fejben, mert akkor nehezen fog menni később a viszonylag hirtelen értés magas szintű könyvek, tanulmányok olvasásakor, elemzésekor. Ami nekem régebben (mondjuk 6 évvel ezelőtt) kínai volt, az ma már gyorsolvasásban is nagyrészt értődik, ha azt a témát nem először látom. Ha pedig először, akkor mondjuk napok, órák alatt át tudom rágni magam rajta hetek, napok helyett. Egyébként megmondom őszintén nagyon megszerettem ceruzával kiegészíteni, felfejleszteni a könyveim, mert hát bizony igen sokszor a terjedelem miatt túl tömörek, rövidek, és frissiben kell rajtuk azért eleget töprengeni. Viszont nincs az az isten, hogy én külön szótárat, kisenciklopédiát, külön részletes segédanyagot készítsek, mert lusta is lennék rá, meg amiket írtam fentebb, azok jobb módszerek. Hozzáteszem, én a középiskolában még muszájból, de a főiskolán szinte egyáltalán nem vezettem a füzetjeim. Mindkét végéről elkezdtem írni valamilyen tárgyat bele, aztán mindig meguntam ezt csinálni, és csak néhány össze-vissza részeket jegyeztem föl. Semmire sem voltak ezen kívül használhatóak, az elméleti rész tanulására egyáltalán nem, legfeljebb még a példákat írtam rendesen le bennük, aztán kész. Pocsékul néztek ki. DE ott voltak a könyvek, jegyzetek, én már akkor is azokat szerettem, mert azokban már le volt írva szinte minden, legfeljebb néhány kiegészítés kellett hozzájuk. Fénymásolgattuk a tanárok által kidolgozott jegyzeteket, az volt a nyerő, pik-pak megvolt. Nem vacakoltunk órai komplett írogatással, nem is lehetett volna, olyan volt a tempó. Inkább csak moziztuk az előadásokat, már azt a keveset, amire bementünk egyáltalán. Így fasza volt, szerettem főiskolára járni. (Jó eredményeim is voltak.)
Legfeljebb annyit tudok, hogy amiket össze-vissza lementegettem doksikat (mert ezek sincsenek még kellően rendezve kis hanyagság miatt ), azokat összeszedem, és elküldöm.