Még a szilikon ciciken is felhúzom magam, nem hogy egy "szívótárs" komlett szilikonból...!
Nyafognak a társtalanságon, pótszereket keresnek, pedig csak tenni kéne érte.
Aki ismeri, nézze el nekem, de idemásolom okulásul az "öltözködőknek":
"Ne hidd azt, hogy nincs, mert úgy lesz.
Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat.
Előbb neked kell azzá válnod. Olyanná,
aki tud szeretni, adni, leginkább szabadságot,
na meg persze szárnyakat a másiknak. Nem
lehúzni, összetörni, visszafogni, hanem még
magasabbra emelni, mert az élet nem arról szól,
hogy egymást kevesebbé tesszük. Sőt.
Erősítjük, bátorítjuk a másikat, bebizonyítva,
hogy együtt mindenre képesek vagyunk.
Megtehetnénk egyedül is bármit,
de az nem lenne olyan. Szomorúan végződne
minden, az életnek meg mindig happy end
az utolsó pillanata. Ha hiszed ha nem.
Szóval csak merj magadba nézni,
és felépíteni valami olyat, amire vágysz,
mert hasonló bizony hasonlót vonz.
Legyél a megfelelő pár, és megkapod azt,
aki ezt megérdemli - se jobbat, se rosszabbat.
Csak pont AZT!"
(MI ide, vagy oda..., egyenlőre mi emberek,
legtöbben még nem szilikonból vagyunk...)