Emberek, miért kell ezen károgni? Régiek vagytok, értitek a marketing-eufémizmusokat. Mégis mi lenne a biznisz az IoT-ban? Nyilván nem elsősorban a ti kényelmetek, ó dehogy. A biznisz az, ha többet fogyasztotok, és a szükségleteitek iránti igény nagyon pontosan, ebből adódóan nagyon kontrolláltan felkelthető és fenntartható legyen ezekre a nagyon szenzitív adattömegre épülve. Ez az egész „ingyenesség” meg „megváltjuk neked a világot, hogy neked kényelmes legyen az életed” erről szól csupán, semmi többről!
Én például így értelmezem korunk buzzwordjait és márkaneveit:
Felhő (cloud): a te adataid immár nem a te tulajdonodban van, csupán használati jogod van velük kapcsolatban. Akinek a diszkjén pihen az adat, az kontrollálja. De erről neked nem kell tudni! Mégis, hogy képzeled?! Mi majd várunk. Ha pedig majd eltelik 20-30 év, és már csak ott lesz meg, akkor keményen lehet fizettetni is az elérésért, hiszen a kényszer gyakorolhatóvá válik. Mellette pedig analizálásából mehet a targetált reklám –azt már most is tolhatjuk a pofádba.
Google: nagyon költséges corporate szintű informatikai szolgáltatások, mindenkinek ingyen. A lényeg az, hogy valódi corporate szolgáltatásokkal szemben a fenti elv érvényesül, plusz vállalati erőfölény intézményesíti az adatlopást is – lásd. könyvek beszkennelése. Még.
Facebook: egoközpontúságra épülő globális szociális foglalkoztató üzem. Kommunikációtól az intrikagyárig, személyes hírügynökségtől a figyelemért történő nulla összegű játszmákig és kapcsolati sz*rkeverésig – minden amire az emberek egojuk miatt ugranak. Nagyon – és erre hegyezzük ki a kékfehér birodalom működési logikáját. A többit az emberi hülyeség és ostobaság elvégzi, azaz belakja, és üveghangon pörgeti. Nárcizmus és önérvényesítés, minden, ami emocionálissá és online biztosíthatóvá tehető tehető – hát persze, mivel ekkor az emberek kritikai színvonala alább száll, és miközben egojuk fáradtságos ápolásával, és kapcsolatteremtési lelki csipkéik simogatásával vannak elfoglalva, akkor adnak ki mindent magukról. (Lásd még például: mindig a pornótartalom felé vezető oldalakon van a legtöbb és legütősebb malware.)
IoT: sajnos a magánélet teljes terjedelme nincs üzleti szféra által elérhetővé téve, avagy gyarmatosítva! Pedig az igazán érdekes dolgok otthon történnek, már úgy értve, amire igazán addiktív és hatásos marketingmodelleket lehet építeni! A magánélet azonban nem maradhat ki a piacosításból, így kényelmi szolgáltatásként (amiért fizetnek) eladjuk nekik az adatgyűjtési technológiánkat, plusz a begyűjtött adattömeget ügyfeleinknek. Egy fejlesztés – dupla haszon, hülyének is megéri!
Android: szép beszédes név – kettős jelentéssel, ahogy ez az „ingyenesség korában” megvan. Egyrészt, az userek érezzék azt, hogy van egy kis mindent tudó cuki és trendi digitális társuk, akire kedves és segítőkész tulajdonságai miatt mindent rábízhatnak, amire csak képes. Nekünk itt a Google-nál pedig vannak androidjaink, mindenki, aki a rendszerünket használja, tolja befelé az adattömeget: végső soron a mi nyereségünket megalapozó biorobot, hiszen szórhatjuk ki rájuk a kontextuálisan targetált reklámot, plusz aktivitásuk adattömegét eladhatjuk ügyfeleinknek! Egy fejlesztés – dupla haszon, hülyének is megéri!
Mobile first, cloud first (Satya Nadella): öreg, öntelt, lusta szoftverdinoszauruszként nem vettük észre, hogy a trend az ingyenesség mögé felépített globális személyesadat-lopás, és azért cserébe olyan szolgáltatások nyújtása, amelyek kényelmi és egyéb funkcióik miatt ezt fenntartják és erősítik, de most már igyekezni fogunk, hogy felzárkózzunk! (Bár a „mobile first” most fut bukóra a Microsoft-nál, gratulálok, tényleg, még annyi pénzzel sem ment!)
Biztonság: senkit sem érdeklő avítt hülyeség! Egy startup dinamikájába, az elfaspkás, vizipipázva raklapfotelen ülve kódolgató hűdekreatív, refomkor-szakállas UX és AI-tervezők munkakörébe épp nem fér bele, és nem is trendi! Helyette éljen a folyamatos feature creep, naponta főverzió, nyomjuk, nyomjuk, fújjuk mi is a globális lufit!
Informatika és tudomány
