Az ismertebb / futtatott előadók sz@rrá keresik magukat, így vígan élhetik züllött, hedonista és dekadens életüket két lemez között, nekik az ingyenesség egy mellékes reklám.
A kevésbé ismertek, netalán a fősodorba nem illeszkedő produktumok és előadók viszont általában rosszul járnak az ingyenes terjesztéssel, amellett nem képesek labdába rúgni, vagyis más csatornákon értékesíteni.
Lehetősége van az előadónak koncerteket adni, de van, aki egyszerűen nem alkalmas erre, csak zenei kreativitása van, a fellépéshez nincs tehetsége, egyénisége; és van, hogy a stílusnak nem igazán tesz jót a haknizás.
A fősodorban bevált receptek vannak és profi háttér, a lényeg a több profit és mindenkinek ez a célja a nagy csapatban, de a kishalak az oldalvizekben nem élnek meg. Az arányos pénzt sem kapják meg, A magyar, maffiajellegű Artisjus is úgy osztja, hogy csak a nagyoknak megy, a kicsiknek - hiába játszák őket is -, semmi; ezenkívül számít a képviselt ideológia is, nem is keveset. Bár - állítólag - jelenleg jobbos kormány van, az Artisjus mégis balosoknak oszt leginkább, a nemzeti rock például - népszerűsége ellenére - bojkottálva van.