És még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem tudom sajnálni azokat a cikkben síró, dollármilliomos (a közember szemében és értékrendje szerint) sztárokat, akik azért sírnak, mert nem jut nekik még több pénz, amit magukra költhetnének luxustermékekként.
Az, hogy ez az ember együtt érez velük, ezzel csak a saját szellemi nyomorát és borzasztó értékrendjét írja alá.