Tegnap azért ért egy kis gyerekes öröm is. Budapesten jártam látogatóba és amikor a hazafelé induló buszomra vártam a Népligeti buszpályudvaron láttam élőben a Bécsbe induló zöld-sárga Flixbusz MAN buszait és egy Naoplan buszt is. Természetesen "gyermeki" kiváncsiságomtól vezérelve benézegettem a nyitott ajtón , hogy lássam a műszerfalat. A sofőr persze nem magyar volt és minimális nyelvtudásommal tudtára adtam, kíváncsiságom okát. ( mutogattam erősen!) Mondogattam neki, hogy "Fernbus Simulator"! Mosolyogva bólogatott, hogy tudja, hogy miről beszélek. "Szimulátor, szimulátor" ismételgette nevetve. És ezek után udvariasan felinvítált a buszra ( ez mindkét típusu buszra érvényes) és megmutatta a műszerfal kidolgázást. Elámultam, mert tényleg olyan mint a játékban. A műszerfal stílusától kezdve a gombokig és azok világításáig minden stimmelt. Nagyon jó érzés volt ahogy a buszsofőr bánt velem. És azt is megengedte,megengedték hogy beüljek a kormány mögé egy percre és mutogatta a különbözö gombok funkcióit, amit mi Fernbusz játékosok szoktunk kapcsolgatni. Egyszerűen csodálatos érzés volt. Állati kényelmes volt a sofőr ülése. Egy picit meghatódva köszöntem meg mindkét sofőr kedvességét, amikor elköszöntem tőlük. Jó lett volna egy kicsit vezetni is, de az talán a következő életemben lesz. Ha lesz!