A liberális társadalmat általában azok nem értékelik, akik a társadalom nem a "nyertes elit" oldalán vannak. Ez persze nem jelenti, hogy vesztesek lennének, így is fényévekkel jobban élnek, mint egy kevésbé szabad rendszerben. Ilyenkor sokakban előtör a vágy, hogy legyen valami erős vezérelv a társadalomban, egy iránymutatás, rend, amihez majd mindenki igazodik és mindenkinek jó lesz. A baj azzal szokott lenni, hogy egyrészt sok emberre ráerőszakolnak valamit, amihez nem biztos, hogy fűlik a foga, másrészt nagyon hamar mindenki a hierarchia csúcsa felé akar mindenki törni, nem akar a ranglétra alsó fokain maradni, hiszen egy autokratikus rendszer nem engedi annyira a mozgást. Persze sokszor nosztalgikus érzések törnek ki a társadalmon belül, hogy bezzeg régen milyen jó is volt, de közben marhára nem, ez egy csalóka dolog. A liberalizmusnak is vannak hibái, de kár lenne azt képzelni, hogy az atavisztikus, régimódi tekintélyelvűség gyógyír mindenre, sőt, sokkal több sebből vérző társadalmi egyenlőtlenségeket okoz.