Értem, hogy mire gondolsz, de egyrészt amellett, hogy egy közhely, nagyon primitív nézőpont, ugyanis nem mindenki önző; másrészt nem érv, hiszen komplex társadalomkritika inkább magasabb értelmi szinten jelenik meg.
Én itt egy fiktív név vagyok, nem akarok több lenni, de érvek hiányában személyeskedés felé terelődött a vita.
A te mércéd szerint sikeresnek lenni gondolom az anyagi javak birtoklásában és egyfajta másokfeletti hatalom gyakorlásában mutatkozik, esetleg értelmiségi pályán "haladás", közszereplésből megélés ami ennek a non plus ultrája lehet. Bár ezek közül én többet teljesítek, messze fontosabbnak tartom például az abszolút pozitív cselekedetet, a családom meghittségét, spirituális vonatkozásokat és a szellemi emelkedést.
Nem magam miatt, valamire való igazolásként kritizálok, hanem az őszinteség, az igaz dolgok melletti kiállás céljaként.
Konkrétan, amikor legálisan, másokat megkárosítva vagyont halmoztam, pénzből pénzt csináltam - akkor is elítéltem ezt a cselekvést, de nem tehettem mást, vagy tehettem, de hibáztam... ez már az én dolgom. A lényeg, hogy a matéria fölötti érték teremtése lényegesebb és pozitívabb, mint a matériát használni, formálni; amellett, hogy a kettő között permanens összefüggés van.