Közel 2 hónap alatt nekem is sikerült a játék végére érnem. Mivel ennyi időt vett igénybe nem érződött a rövidsége és amikor játszottam vele kifejezetten szórakoztatott és mivel elég rég játszottam már ilyen un. "cső" FPS-el valahol élveztem is a kötöttségét amiért az egésznek a feszessége és dinamikája köszönhető. Az tény, hogy ilyen intenzív (II.)VH-s játékkal még nem volt dolgom. Azért a zárójeles rész mert a BF1-el nem játszottam, kipróbáltam ugyan de az első tankos pálya után egyből elment tőle a kedvem. A CoD. WWII eleje inkább egy MoHAA remastered-re emlékeztetett ami ha más nem a nosztalgia faktor miatt is kellemes volt aztán a dolgok előrehaladtával egyre inkább érezhető volt, hogy azért mégiscsak másabb ez a játék, nem rossz értelemben, sőt. Külön örültem a picit nyugisabb, lopakodós részeknek amik még inkább változatossá tették a játékmenetet. Az átvezető animációk minősége néhol már filmszerű realitást kölcsönöz, sőt az igazat megvallva egyszer tényleg azt hittem, hogy valamilyen élőszereplős film van bevágva, és miközben azon gondolkodtam, hogy ez mennyire eredeti ötlet, és, hogy melyik filmből való, vagy, hogy direkt a játékhoz forgatták e, vettem észre, hogy változatlanul egy animációt bámulok, de az egésznek a dinamikája, a mozgások és a kidolgozottság annyira filmszerűen hatott, hogy egy pár másodpercig megvezetett. Mondjuk azóta sem vagyok biztos abban, hogy nem e egy valós és animált jelenetekből kevert átvezetővel volt dolgom :)
A CoD-ra jellemző script tenger természetesen nálam is beárnyékolta némileg a játékmenetet, néha nem tudtam, értettem, hogy mi miért történik, hogy most azért nem folytatódik a cselekmény mert még nem csináltam meg valamit, vagy azért mert nem értem, mentem oda a script-ben megírt trigger ponthoz, vagy pl. nem tudtam, hogy érdemes e kilőnöm a toronyból lövő machine gun-ost vagy csak a lőszert pazarlom mert amíg el nem érek egy bizonyos pontig addig úgy is jön helyette másik. Volt olyan is többször, hogy a szoba nagyságú helységbe bedobott kézigránát nem ölt meg senkit az ott tartózkodók közül, csak akkor voltak halandóak meghalni, ha egyenként lepuffogtattam őket és persze voltak olyan helyzetek amikből akármit csinált az ember nem lehetett jó kijönni, nyilván ez utóbbi nem hiba, ez kellett a történetvezetéshez.
A hibák ellenére én összességében jól szórakoztam vele, és úgy gondolom, hogy amennyiben a közeljövőben nem árasztanak el minket VH-s FPS-ekkel és nem csömörlünk meg tőlük én mindenképp előveszem majd még.
Informatika és tudomány
