A XI. sz. - XIV. századig nagyjából az átlag munkaidő néhány óra volt naponta. Ebbe beleszámított a háború után elhurcolt rabszolga 12-14 órája, meg a lusta hűbérúr, de a legtöbb, a közember nagyjából 8 órát dolgozott. A földeken szezonban többet, télen kevesebbet. A nemes családok sarjai is tevékenyek voltak, de azt nehéz megbecsülni mit hívhatunk abból munkának, leginkább az elmét művelték. Nem volt ritka a 3-4 idegen nyelv ismerete.
Bányákban és egyéb embertelen helyeken látástól mikulásig nem "munka" volt, hanem büntetés a törvényszegőknek. Ott sok esetben készakarva dolgoztatták halálra a pácienst.
Háborús időkben persze, felborult a dolgok rendje, de különben ráérős volt a középkori ember, egyáltalán nem kapkodott, a beszédje is lassabb volt a mainál, pontos órára sem volt szüksége.
A polgárosodással kezdett felgyorsulni az élet. A kereskedelem (és a kizsákmányolás), majd a gyarmatosítás exponenciálisan növekedett úgy, hogy a közember életére is közvetlenül hatott. Azután az ipari forradalom, a gépek mocskos világa kötötte le az átlag embert úgy, hogy létét nem is hívhatjuk "életnek". Modern korunk minden kis partikulációjába beivódó, a gazdasági rendszer sugallta verseny szerint határozzuk meg egyéni jövőnket, vagyis a karrier mindenek (gyakran mások) felett, ami szervesen illeszkedik a modern eszmék egymást erősítő, isteni rendet romboló szubsztanciájába.
Informatika és tudomány
