Tudom én, hogy nem lesz hosszú keletű ez a totyik (ami se nem tudományos, se nem technikai),
de azért mi is mind emberek vagyunk és talán belénk is szorult a tudás mellett némi érzelem is (már akibe)
ezért hát (bár kissé korábban a megszokottnál, de) hagy kívánjak sikeres és tanulságos új esztendőt mindenkinek itt is.
Búcsúként az idei évtől, "hoztam" egy érdekes kérdéssort, amin lehet elmélkedni jövőre is egy kicsit..
Ha az ember legfőbb kincse a tudás, illetve annak minél magasabb szintű megszerzése, akkor mi vele a célja?
Ha elérte már valaki egyszer majd az elérhetetlent és övé lészen a világmindenség összes bölcsessége, mit tesz vele?
Ha kiderül, hogy mégiscsak létezik egyfajta intelligens teremtő erő, akkor hogyan tovább? Lesz még ami tovább hajtson?
Ha meg az lesz tudományosan alátámasztva, hogy mi emberek csak az evolúció leszármazottai vagyunk, nincsenek Teremtőink,
csak születünk, élünk tanulunk és meghalunk, aztán mindennek vége örökre? Akkor mi értelme tanulni? Akkor kit érdekel a jövő?
Ez azt vonná maga után, hogy csak egy életünk van, ne fecséreljük el tanulásra, hanem élvezzük azt! Vegyük el ami kell és élvezzük! Dolgozni sem kell, mert minek? Ha meghalunk egyszer, akkor az is csak elvesztegetett idő..
Őszintén, remélem, hogy inkább az bizonyosodik be egyszer, hogy ezen utóbbi tézis csak az emberi fantázia kreálmánya.
Annál is inkább, mert ha az evolúciós emberi fejlődés kizárólagos opció lenne, nem léteznének több ezer éves épületek egy olyan korból, amikor még a televízió sem létezett. Sem mobiltelefonok, sem internet, mégis olyan fejlett matematikai és csillagászati tudás fedezhető fel ott, ami még mai szemmel nézve is tiszteletre méltó..