Hát, tulajdonképpen már válaszoltak neked, szerintem sem életszerű, hogy pl. a most a Detroit-i utakon futó tesztautókban az atomerőművekben megszokott biztonsági szintű vasakat implementáltak volna. Pláne a majd pénzért árult rendszerekben. Hibák pedig a mai napig előfordulnak azokban a rendszerekben is.
Arról pedig, hogy milyen %-ban oka a közúti baleseteknek az ember csak annyit, hogy megfelelő szögből nézve 100. Hiszen ha nem lennénk, nem lenne közúti közlekedés sem.
Azokat a baleseti %-okat érdemes számba venni (ismét kerülve a csúsztatásokat), amiket a puszta önvezetés fog majd lefaragni. Szigorúan kivonva azt, amit az emberi sofőr a technika fejlődése és a szükségszerű környezeti fejlesztések (útminőség, táblák) okán maga is elkerülne egy fejlettebb, ergonomikus gép használatával.
Ebből vonjuk ki azokat a baleseteket, amik csak amiatt következnek be, hogy gép és ember az utakon félreérti egymást.
Végül ezt az arányt (feltételezett majdani előnyt) vessük össze az emberi élet/halál kérdésében hozandó döntések gépek (illetve azokat irányítók: multimanagerek, programozók, hackerek, kormányok stb.) kezébe adásából származó veszélyekkel (nevezzük ezt hátránynak).
Hiába a feltételezett globális előny, nehezen vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy a döntést kiveszik annak a kezéből, akinek az életéről szó van, vagyis ott ül a járműben, és más kezébe helyezik. Ismerős helyzet, kicsit mint a repülés: hiába tudjuk, hogy km-re vetítve a legkevesebb baleset a légi közlekedésben van, mégis felszállás közben a legnagyobb az ánusz-nyomás.
És arról se feledkezzünk meg, hogy a repülésben elért biztonsági szintet kikényszerítő szigorú biztonsági szabályokhoz hasonló megalkotásának nyomát sem látni az önvezetés körül. Vadnyugat, az látszik. Értem, hogy nem lenne sugárhajtómű a sok baleset nélkül, de könyörgöm miért akarunk belelépni ugyanabba a pocsolyába még egyszer?