Ambivalens a viszonyom az önvezető autókkal kapcsolatban.
Egyrészt ellenzem őket, mert én például nagyon szeretek vezetni. Élvezem a gyorsulást, azt hogy uralom a gépet. Zene füleimnek az éneklő kipufogó hangja. Azt gondolom, hogy a mai felgyorsult és túlbiztosított világunkban a nagy átlag számára az autóvezetés az utolsó olyan tevékenység, ahol 100 %-ban figyelni kell, ott kell lenni fejben. Mert egy kis hiba is végzetes lehet. A vezetés, a forgalomban való részvétel hatalmas felelősséget jelent számunkra, mégha ez nem is tudatosul mindig bennünk. Ettől a felelősségtől is megfoszt minket az önvezetés. És ezt nem tartom jónak.
Másrészt viszont be kell látnom azt, hogy sokkal többen vezetnek, mint ahányan valójában ténylegesen alkalmasak egy autó vezetésére. Sok sofőrt már most is az autó vezet és nem fordítva. Görcsösen kapaszkodnak a kormányba, jobbra-balra ténferegnek a sávon belül, láthatóan nem urai az autónak. Sokáig azt hittem, hogy normálisabb képzéssel jobb sofőröket lehetne az utakra engedni. Ma már nem hiszem ezt. Az okostelefonok elterjedésével számtalanszor látom, hogy sokan a telefont nyomogatják vezetés közben. Az én szememben ez az ittas vezetéssel egy kategóriába esik. Ha már a vezetés idejére sem képesek az emberek a facebook meg a messenger b*sztatása nélkül meglenni, akkor tényleg jöjjenek inkább az önvezető autók.
Informatika és tudomány
