"Nem ezt a dimenziót most ne úgy képzeld el mint a víz, hanem mint egy tál spagetti véletlenszerűen behányva a hűtőbe, egy végtelen hosszú szál ami körbefut, de amíg körbefut, addig találkozgat itt-ott önmagával, különböző görbületi értékekkel, vagy akár itt-ott egyenesekkel, hogy mikor egyenes, és mikor görbe erre egy nagyon egyszerű magyarázat van: ahol görbe ott időnek hívják, ahol egyenes ott térnek, ahol idő ott görbe, és van valamilyen görbületi értéke 0 és 1 között , ahol pedig egyenes ott 1 az értéke. "
Oke, akkor, ha a spagetti a te dimenziod, akkor mi a levegő a hűtőben? Mert, ha nincs levegő ami körbeveszi a spagettit, akkor csak egy tészta massza tölti ki a hűtőt, az meg nem metszi magát.
"A korábbi kérdésedre pedig refraktálva hogy a spagetti hány dimenziós térben van, erre írtam hogy az elején még oda kell képzelned, a végén pedig algebrai pontosságú választ írok rá neked , a többszörösen negált törtekkel , az alább bemutatott mátrixalgebrával ."
Az elején még oda kell képzelni? Tehát amíg legalább egyszer nem találkozik önmagával, akkor még nem is hozhatja létre a teret, amiben tekereg? Na ez ám a paradoxon. Vagy addig valaki odaképzeli neki? De ki? ;)