Szóval nem érted. Nem baj. Nem szégyez ez , rajtad kívül még másik 10milliárd ember sem értette ez eddig meg.
Akkor megpróbálom még érthetőbben elmagyarázni. Ha a PI nem fix érték, hanem intervallum érték, mint ahogy láthatod, akkor mindent újra kell számolni, a kockától az ikozaéderig, a Planck-hossztól a negatív dimenziós térfogat és felszín számításokig. Be kell vezetni a dimenziók típusait és a köztük végbenő csoport eltolódást , voltak már ezzel kapcsolatban próbálkozások de mindegyik a statikus PI-ből indult ki , fogalmuk nem volt hogy mi tőrténik valójában.. a saját koordináta rendszerükkel amikor elhelyezik benne a 0 pontot és kinevezik Euklidészinek, és egyenesnek, már helyből egy körbemenő koordináta rendszert kaptak ahol a ∞ = 0 egy pontban van.
Ebből a levezetésből következik és visszafele is bizonyítható hogy egy 4 dimenziós és egy 3 dimenziós gömb határtérfogata (felszíne) megegyezően aránylik egymáshoz (8r^2 -> 16r^2 és 8r^3 -> 16r^3 ) ha a két szélső határértékéd veszed a PI-nek.. ezzel gyakorlatilag a 4 dimenziós és a 3 dimenziós gömb egybevágóságot mutat.
Ezen kívül mivel innentől kezdve masszívan megjelennek a dimenziók polarizációi , masszívan át kell kotorni mindent a negatív relatív dimenziós testek térfogat és felszín számításaiban és össze kell vetni mindazzal ami körülöttünk történik a valóságban.
Ez nagyon új dolog, és a valódi kísérletekig csak úgy lehet el jutni, ha már a valódi algebrai alapjai is megvannak.. Eddig még az sem volt meg, így esély sem volt rá, hogy valaha is valódi tudományos alapokon fekvő kontextusaiban vizsgálják a dolgokat.
A PI két ok miatt sem fix érték az egyik következik a másikból a másik pedig az egyikből.. Egyrészt egy Euklidészinek fixált egész értékű dimenzióba próbálsz egy végtelen értéket belekalapálni bocs targetálni... de a rá alkalmazott egyenletek egyrésztmindig 4 és 2 közé targetálnak, másrészt nem tudod vele a megfelelő végtelen hosszúságot a pontosságához, érthető okok miatt elérni.Mérést innentől kezdve nem tudsz elvégezni vele , mert csalni fog, bár szerinted bőségesen elegendő a Planck-hossznyi "pontosság" a méréséhez,
én viszont azt szajkózom az elejétől hogy a mérési pontatLANság viszont bőségesen elegendő végtelen másik számú Univerzum és dimenzió létezésének a mérési hibák közt.
A másik az ok amiért pont 2 és 4 közé targetálódik az :
Manifoldok:
1 manifold = A dimenzió > nincs váltás 1-es manifold nem létezik , a teljes 4-es operandusz készletből 1 féle lehet darabszámra ( + - / *)
2 manifold = első operandusz váltó dimenzió , vagy + - az additív csoportban , vagy * / a multiplikatív csoportban vagy 2 (1+1) darab egész egyenes adja ki , vagy pedig egy darab 1-es manifold pont két másik közé ékelve. pl. 0.001 -> 1.9999
3 manifold = második operandusz váltó dimenzió , a manifold rács mindig aszimmetrikus : pl. : +** vagy *++ Ezekre lesz szükség majd a valóságos részecskék altérrácsméréseinél: 1⊗1⊗1⊗1 1⊕1⊕1⊕1 = 1 abszolút , és 4 relatív dimenzió
4 manifold : = az utolsó natív manifold , az operanduszok teljes tárháza :+ - * /
A manifoldok 0-tól is kezdödhetnek , ez hozza létre az automeometrizációt. 0 az additív csoport origoja és 1 pedig a multiplikitavít csoport origoja ... A multiplikatív csoport origoja az első natív és egyben az utolsó abszolút dimenzió ami létezik a valóságban.
0 és 3 közt is értelmezheted a manifoldokat vagy 1-től 4-ig is adhatsz nekik dimenzió nevet, de nem mindegy hogy abszolút dimenzióról vagy relatív dimenzióról beszélsz amit az első operandusz váltó manifold dönt el.