"Egy ügyvédi vagy utazási iroda, fogorvos, bankfiók, stb. nem fogja kiüríteni a meglévő helységeit(me lenne velük?) és kiköltözni Budaörsre."
Nagyon lesarkítod ezt a kérdést.
- A fogorvos, a bankfiók, meg a 2-3 fős ügyvédi iroda nyilván maradjon ott, ha az ügyfelei túlnyomórészt környékbeliek. Hozzájuk az autóforgalom eleve szinte 0, hiszen mondjuk egy kerületen belül ezért (az ügyfeleikre gondolok, így max 1-2 távolabbról jövő ott dolgozó bejárásával kell számolni) nem ül senki autóba, főleg ha örökké panaszkodnak másokra, akkor nyilvánvalóan ők szigorúan próbálnak példát mutatni, különben ugye azonnal hiteltelenné válnának.
- Ha nagyra nő az ügyvédi iroda vagy egy orvosi szolgáltató, akkor eleve adja magát a fióktelephelyek létrehozása. Egy marad ott bent, egy mondjuk a Duna másik oldalára, meg még egy jól kintre valahová a vidéki/agglomerációbeli ügyfelek csapásirányába. A dolgozók mindegyikével sem feltétlenül kibaszás ez, hiszen megszámlálhatatlan ismerősöm van, aki Pesten dolgozik a szebben kinéző fizetések miatt, de odaköltözni a világért sem akarna az élhetetlen tömegsűrűség okán.
- Azok a cégek menjenek kintebbre, akiknek az ügyfélbázisa jellemzően nem helyi és csak azért vannak Pesten, mert az az ország központja. Rengeteg ilyen van. Pl. nagykerek, gyártói képviseletek. Csak az én, a köztudatban alig ismert szakmámon belül van vagy 40 ilyen cég pesten. A felük vagy lakóövezetekbe beékelődve a belső kerületekben, vagy olyan környéken, amit pl. csak a rakpartokon végigzúgva tudsz megközelíteni. Aztán ott van egy csomó multicég központja is mindenféle ágazatban luxusirodaházakban szerte a belvárosban. Fizikai jelenlétet igénylő kiszolgálást a legtöbb nem végez, ellenben napi többszázan járnak be dolgozni csak egyetlen ilyen irodaházba, nagyon sokan vidékről vagy az agglomerációból. Ők mind kimehetnének mondjuk az M0 környékére.
Egyébként én is egy nagyvárosban élek, de egy kissé józanabb és konstruktívabb régión belül, ahol az egymásra mutogatás helyett általában a problémák célirányos megoldását támogatja mind a lakosság, mind a politika. Itt a városban érdekes hiába van rengeteg autó a terület nagyságához és az egyébként elég keskeny, sima 2, max 2+2 sávos utakhoz képest (a néhány fő ér kivételével), azzal összevethető dugókat, mint Pesten napi szinten csak akkor látsz jellemzően, ha néhány főbb utat felújítanak pl. és az emberek még nem álltak rá az első hetekben a megváltozott ritmusra és azt is csak a legnagyobb csúcsidőszakokban, jellemzően legfeljebb 2-3 kereszteződés közti szakaszra korlátozódva. Egyszerűen jó a forgalomszabályozás és van közlekedési kultúra. Egy agglomerációnkban meg pl. az elmúlt években rakták ki az összes helyi illetőségű közműszolgáltatót a település szélén egy félreeső helyen újonnan épült ipari parkba. Irodástól, raktárastól, műhelyestől, ahogy voltak. A helyieknek gyalog ugye 10 perc helyett 30 így, ha mondjuk egy szolgáltatást más nevére át akarnak iratni, de más miatt úgy sem megy személyesen ügyfél ilyen helyekre, az autóval a környező településekről bejáró dolgozók viszont nem a városközpontban keveregnek így, meg a cégek szolgálati autói sem ott tülekednek a munka közbeni ki-bejárkálásnál.
"Ha mondjuk a Hungária körgyűrűre terelnél még több forgalmat akkor a belvárosiak helyett az ott lévők életét keserítenéd meg"
Nem. Fogj 10db kávéspoharat és rakd őket le egy lapostányérnak megfelelő körön belül. Mennyi hely marad köztük? Majd rakd ugyanezeket a kávéspoharakat egy kerek étkezőasztal szélén végig úgy, hogy igyekszel jól elosztani őket a kör szélén. Mennyi hely marad köztük? Sokkal kisebb a sűrűség, sokkal jobban eloszlanak a térben mind az uticélok, mind az oda eljutni kívánók. De elég, ha az M0-s környékét megnézed. Hatalmas terek vannak az egyes telephelyeken, nincs nyomorgás, sosem kell élet-halál harcot vívni parkolóhelyekért szűk utcákban ahol megreked a dízelek bűze.
"Remek, várom avégre tény adatokat, eddig ilyet nem prezentáltál"
Na, tehát akkor ha jól értem valami olyasmi várnál, hogy akasszak magamra valami kamerát mondjuk egy évig ami rögzít mindent, amit látok, amit beszélek néhányezer emberrel szerte az országban és akkor ezekből készítsek valami kivonatot "Magyarország társadalma és mindennapjai" címmel, a gyűjtött adatokat és készített statisztikákat hitelesíttessem a magukat hitelesnek kikiáltott és másokat nem hitelesnek kikiáltó főmegmondó tudományos egyletekkel és pénzbeszedő cégeikkel (tudományos publikációnak szokták nevezni ezt a szertartást ha jól emlékszem). Ja meg persze előtte szerezzek valami témába vágó doktori fokozatot, ezt majdnem el is felejtettem, hiszen ugye a diszkrimináció tilos már a tolerancia jegyében, de akinek nem bizonyos két betűvel kezdődik a neve, annak valahogy nem akarják egy lélegzetvételét sem meghallani ilyen körökben, mert hát a megfelelő gondolkodási keretek szigorú magáévátétele és erről tett szorgos tanúbizonyság nélkül ugye nincs ember a világon, akinek bármiféle hiteles meglátásai lehetnének a valóságról, ez teljesen kizárt, nyilván.
Na és akkor ha ez megvolt, akkor már számításba leszel hajlandó venni amiket a világban nap, mint nap látok és amit ez alapján a társadalomra kevés kétséggel erősen jellemzőnek tartok?
"Kisebb ellenállás=kisebb feszültség."
Az ellenállás pontján, vagy a fogyasztón belül igen. Ott kevesebb feszültség esik = kevesebb energia szabadul fel AZON AZ EGY PONTON. Az ellenálláshoz kapcsolódó területeken viszont minél kisebb ez a bizonyos ellenállás, annál nagyobb feszültség tudja azon keresztül tovább kifejteni a hatását.
Ilyen értelemben véve a tabu egy nagyon nagy ellenállás, amit a társadalom két, egymással erősen szembenálló pólus közé tett szigetelésként, hogy a környezetükben ne ugráljanak vadul a szikrák és ne kapjon a végén ettől lángra a teljes társadalom szövete.
"Az meg hogy pl. le sem merted írni hogy téged miért irritál ezen másság pedig egy jó példa hogy magad érzed hogy valami nem korrekt abban hogy ellenállsz."
Egyrészt én nem állítottam, hogy önmagában az irritálna, ha egy felnőtt olyat tesz magával, ami természetellenes. Maximum viszolygást vált ki belőlem, de ezt a problémát elkerülés útján békésen megoldom (kerülöm az olyan helyzeteket, hogy nekem egy átműtetett emberrel kelljen szoros kapcsolatba kerülnöm). Az viszont már irritál, hogy olyan intézményes kereteket biztosítanak e célból manapság egyes helyeken, ami az általam korábban említett súlyos aggályoknak, illetve egyáltalán nem elhanyagolható és borzasztó következményekkel fenyegető hibalehetőségeknek ad terepet (hogy kiskorúakat ezen az úton bátorítsanak, ezt egyengessék előttük buzgó módon, holott ők még nem lehetnek azoknak a tapasztalásoknak a birtokában, hogy az önazonosságukat megismerhessék, plusz már ekkor olyan kezeléseknek vessék őket alá, ami a természetes fejlődésük folyamatába beavatkozik). Ez az intézményes háttér az én szememben már az emberi méltóságra és a szabad akaratra veszélyes aknamezőként jelenik meg.