Az űrkutatás adott országban, konkrétan az USA-ban is volt hogy olyan presztizs projekt volt, amibe számolatlanul öntötték a pénzt, mert ott is pont ez történt 1967-ig. A korszakhatárt jelezte az Apollo-1 katasztrófája, ami az ilyen korlát nélküli forrással működő rendszernek, a szinte erkölcsi alapon kialakuló degradálódó munkakultúrájának is a következménye volt.
Nyilván sok intézkedést hoztak a katasztrófa után, azonban a javuló munkakultúrához valszeg hozzájárult az is, hogy ekkortól esett vissza látványosan a NASA költségvetése, ami által valszeg nem csak a költségvetési fegyelem, hanem egyéb munka, de akár tervezési szemlélet is átalakult.
A költségvetés csökkentésének azonban nem az volt az oka, mert a NASA nyilvánvalóan egy rosszul működő szervezet volt, amit ezzel szankcionáltak. Hanem hogy az elhúzódó vietnámi-háború további forrásokat igényelt, amit más ágazatokból kellett elvonni, valamint az USA és a SZU ekkor írta alá a világűregyezményt. Ergo ettől kezdve nem tekintették lehetséges háborús hadszíntérnek az űrt, vagyis minden olyan fejlesztést, ami ezt szolgálta volna gyak leállítottak. 'Mondhatni 86-ig a Challanger katasztrófájáig a NASA, legalábbis kívülről egész korrektűl működő szervezetnek tűnt, mert akkoriban viszont a Csillagháborús projektek kaptak viszonylag nagy forrásokat és egyúttal a közfigyelem középpontjába kerülő NASAnál egyre inkább megjelent a szakmai döntéseket felülíró erős politikai befolyás.