A JSZ 1/2 már igen csak a háború végén jelent meg és kevés volt belölük. Igaziból a T34-85-öt is az utolsó kézévben kezdték el gyártani. Annak fényében, hogy megjelentek a Tigrisek. A korábbi változat a rövidebb csövű 76 mm-es tank ágyú nem igen tudta beütni egy Tigris tank páncélját. A 76 mm-es ágyú legfeljebb hátulról volt képes beütni egy Tigris páncélját, de csak akkor ha nagyon közelről tudott rátüzelni. Csak hát a tigrisek nem igen engedték közel magukhoz az ellenséget. Simán kilőttek egy tucat T34-est, mire sikerült a közelükbe kerülni. Persze a Tigrisek ritkán álltak neki menekülni, mert a páncél és a tűzerő és a jobb célzórendszer mellett simán felvették a harcot a többszörös túlerőben levő ellenséggel is. Aztán majd a T34-85 lőveg is csak a nagyobb kaliber és hosszabb cső mellett is csak bizonyos távon belül volt hatékony egy Tigris ellen. Pár száz méteren belül. Igaz a Tigris képes volt akár 2 km-ről is simán kilőnni az ellenséges tankot a jobb célzórendszerrel és a jobb ágyúval. Egy szerencséje volt a szövetségeseknek, hogy 2 év alatt csak úgy 1536 darab tigrist készitettek a németek. Aztán a háború utolsó évében készült még pár száz darab Királytigris és 2-3 ezer darab párduc tank. A németek legtöbbet gyártott tankja ás alaptipusa amúgy a Panzer III/IV tank volt, amiből sok 10 ezer darabot gyártottak. Az amerikaiak se voltak nagyon jobb helyzetben mire megjelent a hatékonyabb nehezebb tankjuk a Pörsing tank és a T-29-es tank már pár hét volt a háborúból... azok pariban voltak a Parducokkal csak a végén már nem nagyon volt kire lőni. Néhány tucatot vettek be prototipus szinten.