Tudom, hogy a világegyetem mellett az emberi hülyeség IS határtalan (by Einstein), de azért idáig nem hiszem, hogy el fogunk jutni. Jelenleg, ha a globalizáció, a nemzetközi gazdaság fejlődésének aktuális iránya folytatódna (szankciók, protekcionizmus leszámítva), akkor Kínának áll a zászló. Hülyék lennének tehát széles körűen olyan protekcionista gazdaságpolitikát folytatni, mint amibe a nyugat kezdett (értsd bizonyos vállalatok kitiltása a kínai piacról, és ezzel technológiáktól való elesés). A nyugati példa azt mutatja ugyanis, hogy hosszútávon, de a nagysikerű EU-s orosz szankciók azt mutatják, hogy már rövid távon is ezzel a nyugat bukik. Nekünk mondjuk nem a technológia, hanem az olcsó nyersanyag fog hiányozni.
Az ukrán háború pédáját tekintve azt látjuk, hogy hiába a nagy kardcsörtetés, azonkívül, hogy jó szokás szerint az aktuális válság negatív hatásait a választópolgárra nyomják, azon kívül rendszerszintű átalakítás kezdeményezésére (nyilván nem ehhez és nem a valósághoz kapcsolódóan az un. zöld ideológia megvalósítása kivételével) a nyugati vezetők semmilyen hajlandóságot nem mutatnak.
Az ukrán háború kifejezést hamarosan felváltja a válság, majd a feszültség szóhasználat. A nyugat rájön, hogy az oroszokkal Kínával szemben többre jut, mintha átzavarja őket a másik táborba. És ezzel viszont azt is megtanuljuk hogy magát a kínai fenyegetést hogy kezeljük.
Nem biztos, hogy lesz ehhez kapcsolódóan valami nagy ideológia, stratégia, hanem minden folyamatában, napi szintű szkanderozással fog eldőlni és végül elhagyjuk a nagy szavakat, mint a "csak egy maradhat", "ma fagyjál meg, hallj éhen a holnap szabadságáért", meg "atombombával az igazságért és a világbékéért!", illetve "ha kínai terméket veszel, akkor Jicsinpingnek adsz szállást az otthonodban, adsz szemet és fület a kínai titkosszolgálatnak (aminek senki nem tudja a nevét)".