Én meg amondó vagyok, ha játszani támad kedvem, akkor játszom, és nem szimplán döntéseket hozok <bármilyen pozícióban és bármilyen vezérlõvel a kezemben> a monitor elõtt.
Ráadásul, ezek a "döntés orientált" QD-játékok csak az illúzióját adják a döntéseknek - azoktól tudom, akiknek adok a szavára, és akik végigjátszották a Heavy Raint és a Beyonddal is játszanak - és a végigjátszást követõ ismételt végigjátszáskor derül ki, hogy a "másik" döntés alig, vagy egyáltalán nem befolyásolt semmit.
Persze, X féle befejezés meg ilyenek keringenek a neten, s ez jól is hangzik. Csak ez kicsit olyan, mintha csak azért végignézel elejeétõl a végéig egy filmet többször is, hogy lásd mi a különbség a mozis, a rendezõi vágás és az extra bõvített változat között... lásd: Avatar.