Nem egészen a kérdésedre válaszolok, de remélem a bemásolt cikk segíteni fog abban, hogy tisztább képet láss a scannerekrõl.
Ime a cikk:
Néhány évvel ezelõtt a szkenner (kicsit furcsán hangzó magyar néven: lapolvasó, letapogató vagy még csúnyábban: szkenner) még olyan eszköznek számított, amihez nem volt könnyû hozzáférni, mivel gyakorlatilag csak a nagyobb cégek engedhették meg maguknak, hogy egy ilyen drága gépet vásároljanak. Az akkori típusok magas árukért nagyon jó minõséget biztosítottak. A technika fejlõdésével e kezdetben méregdrága készülékek minõsége már kevésnek bizonyult, így a hasonló minõségû új egységek ára napjainkra töredékére csökkent az elõdökéhez képest, ami lehetõvé tette otthoni felhasználásukat. S bár ma még nem mondható általánosnak a házi lapolvasó, mégis a felmérések szerint az üzemben levõ számítógépek 30%-hoz szkenner is kapcsolódik. Amennyiben a növekedés hasonló ütemû lesz a következõ években, ez az arány könnyedén a 90%-hoz vagy még magasabb érték felé közelíthet.
A szkenner otthoni felhasználási lehetõségei közül kiemeljük a fénymásolást, papírfax küldését, valamint a családi fényképek digitális feldolgozását, megmentve õket az enyészettõl. Már elfogadható, 150 dpi-s, kis tömörítésû JPEG minõséget feltételezve egyetlen CD-re akár 1000 kép is tárolható, így akár a teljes családi album ráfér egyetlen korongra, célszerûen rendszerezve, a képeket névvel, évszámmal ellátva...
Hogyan kezdjünk hozzá?
Jó munkához idõ kell - tartja a mondás, de a szkennerek vizsgálata közben ennek ellenkezõjére is találtunk példát. Tesztünkben mégsem az idõ játszott döntõ szerepet, sokkal inkább a minõség és a felszereltség. E készülékek minõsége elmarad a diafilm jó beolvasásához szükségestõl (például alacsony felbontásúak voltak ehhez).
Mire figyeljünk
· Csatolófelület: a szkennerek kétféle módon csatlakozlak az alaplaphoz, párhuzamos porba vagy USB-a keresztül. Bár ugyanebben az árkategóriában találhatunk SCSI csatolós egységeket is, ezek mégsem valószínû, hogy komoly otthoni érdeklõdésre számíthatnak.
Mostanában nagy az USB térhódítása, s nem nagy kockázat kijelenteni, hogy apránként átveszik a terepet a lassú, nehézkes párhuzamos porttól.
Maximális optikai felbontás: a maximális felbontásnál ki kell emelni az optikai jelzõt. A gyártók ugyanis elõszeretettel adják meg maximális felbontásként az úgynevezett interpolált (matematikai mûvelet, két pont közötti harmadik, ismeretlen pont helyének megbecslésére szolgál) felbontást, amelyek esetenként 4800 vagy 9600 dpi is lehel. Gondoljunk csak bele: ebben az esetben colonként 9600 képpont van a képen, vagyis akár egy diából is csinálhatunk fotótapétát.
Magyarországon az MTI-nél tudnak ilyet készíteni - sok-sok ezer forintért. Bár a gyártók kis betûvel odateszik, hogy ez az interpolációval elérhetõ maximális felbontás, mégis könnyen megtévesztik vele a vásárlókat. Ennek értelmében leszögezhetjük, hogy ez kizárólag reklámfogás. Gyakorlati jelentõsége nincs, mivel a képszerkesztõ programok többsége képes az interpolációra, a kép részletgazdagsága pedig így sem, úgy sem növekszik. Így tehát a felhasználó szempontjából az optikai felbontás marad a fontos adat, amely az 1 col (2,54 cm) hosszúságú vonalon jelzi a képpontok számát vízszintesen és függõlegesen.
Maximális színmélység: a képpontok színinformációjának tárolásához használt bitszám. Könnyen belátható, hogy a nagyobb érték (elvileg) jobb színhûséget jelöl.
Lámpa kikapcsolása: a szkennerek lámpát használnak a papír megvilágításához, majd a visszaverõdõ fényt érzékelik, és digitális színekké alakítják. Ez a lámpa többféle lehet van, amelyiknek szükséges a melegedési idõ biztosítása, s van, amelyik bekapcsolás után rögtön használható. Egy azonban biztos: ha sokáig nem használjuk a szkennert, a lámpa teljesen fölöslegesen világít - energiafogyasztási és élettartam-hosszúsági szempontjából egyaránt. Vagyis kézenfekvõ lenne a lámpa kikapcsolása. Csakhogy ez nem mindig egyszerû, mert nem mindenhol van kikapcsolási lehetõség, a lámpa a számítógép bekapcsolásakor automatikusan világítani kezd. Az egyetlen lehetõség a hálózati csatlakozó kihúzása a konnektorból, de ez nem egészen tudományos megoldás. Jobban tetszenek azok a készülékek, ahol találtunk külön kapcsolót, vagy még kényelmesebben, szoftveresen, akár idõzítve lehetett a lámpát kapcsolgatni.
Automatikus másolás, fax: a szkenner rendkívül alkalmas a fénymásoló vagy a faxkészülék beolvasójának a szerepére, így az otthoni iroda fontos kellékévé válhat. A szoftverek egy része képes a beolvasott képet egybõl a nyomtatás vezérlõnek vagy a faxprogramnak küldeni, sõt sokszor már a szkenner elõlapján is megtalálhatók ezek a gombok, amelyeket a háttérben futó meghajtóprogram figyel.
Saját, opcionális dia-/filmfeltét: a diabeolvasás nem végezhetõ a visszavert fényt figyelve, hiszen ebben az esetben ha a szkenner háttere fehér - a fény kétszer halad át a diafilmen, így a színeket kétszer olyan sötétnek fogja érzékelni, a felbontás a fény törése miatt csökken, a kapott kép homályos lesz. Ezért a diát fölülrõl kell megvilágítani, hogy az érzékelõkbe jutott fény csak egyszer haladjon át a filmen. Ehhez azonban fölsõ lámpa kell, amit vagy eleve a szkenner fedele rejt (saját, vagy külön kell hozzá megvásárolni (opcionális)).
Szoftverek: a mai szkennerek kivétel nélkül ügynevezet TWAIN szoftveres csatolón keresztül mûködnek, ami lehetõvé teszi, hogy bármely TWAIN-t kezelõ grafikus programból lehessen szkennerelni.
A szkennerekhez így tartozékként legtöbbször ismert gyártók programjait mellékelik. SE (Standard Edition), LE (Limited Edition) vagy BE (Business Edition) változatban. Ezek teljes értékû, ám az eredeti termékhez képest egyszerûbb verziók. Ha belegondolunk, ez reklámfogásnak sem utolsó, hiszen van rá esély, hogy a felhasználó, hiányolva a többi lehetõséget, megveszi a teljes programot.
Telepítési rnód: a szkennerek meghajtó programjainak többsége maga telepíti a Windows eszközei közé a hardvert is (automatikus), ritkán azonban elõfordul, hogy a hardveres oldal telepítése a felhasználó feladata marad (kézi). Ez semmilyen problémát nem okoz, mindössze egy lépéssel tovább tart a telepítés.
Tippek a teszthez
Akinek van módja és kedve (és természetesen szkennerrel is rendelkezik J ) ahhoz, hogy szkennerét letesztelje vagy csak össze szeretné hasonlítani egy másik szkennerrel azoknak szeretnék egy kicsit segíteni, hogy hogyan is induljanak el és mire figyeljenek.
Vonalrajz: Az egyik legjobb módszer a tesztelésre ha egy vonalrajzot készítünk fekete golyóstollal amin találhatók egyenes és egymást keresztezõ vonalak. A szkenner feladata ennek a rajznak a digitalizálása, mégpedig úgy, hogy a fekete és fehér színeket egymástól élessen elkülönítse. Különösen érdemes megtekinteni a hegyes vonalkeresztezõdéseket, itt ugyanis kiderül, hogy mennyire mosódik össze a papíron nyilvánvalóan különálló két vonal egymáshoz közel esõ része.
Újság/szöveg: A szöveg legyen normál nyomdai szövegnyomású ami tartalmaz alányomást is. (Alányomás az újságok jellegzetes, elkülönülõ pontokból álló, ám hivatalosan összefüggõ szürke területe, amit kiemeléshez használnak.)
Az alányomás kiválóan alkalmas az újságok nyomdai elõállításából adódó interferenciát kiküszöbölõ descreen vagy newspaper opció sikerességének vizsgálatára. Itt ajánlatos 300 dpi felbontást választani és 24 bites színmélységet. A szürkeskálás színek ellenére célszerû a színes beolvasást választani, hogy a nem megfelelõ interferencia-szûrés okozta esetleges szivárványminta láthatóvá váljon.
Fénykép: A szkennerek dobozában általában találhatók olyan ábrák ahol a színek külön el vannak különítve. Ezek nagyon jól használhatók a teszthez. Ha egy normál méretû fényképpel szeretnénk a tesztet elvégezni akkor azt 150 dpi-vel szkennerlejük be, mert ennyi szükséges ahhoz, hogy 1024x768 képpont méretben megjelenjen a monitoron. A színmélység itt is 24 bites legyen.
Web/fax: az Internetre szánt képek általában 72 dpi felbontásúak, így itt célszerû a tesztben is ezt követni 24 bites színmélység mellett. Amennyiben faxot küldünk, a különbség mindössze annyi, hogy a színmélység 1 bitre csökken.
Zárszóként
Gyakori probléma a túl sötétre sikerült kép, aminek eredményeképpen a sötétebb színeket már nem lehet megkülönböztetni. Emellett kisebb hányadban ugyan, de elõfordul, hogy nem tökéletes a színek közötti átmenet, vagy éppen az egyforma színû terület “zajos”, vagyis különbözõ árnyalatú pontokból tevõdik össze, ami ugyancsak elcsúfítja a képet.
A szkennerek felszereltségét tekintve nagyon változatosak. A ma kapható szkennerek között a "lámpaoltogatóval" való ellátottság már kis híján 50%-os, míg automatikus másolási vagy fax funkciója majdnem minden egységnek van. A szoftverekkel való ellátottság is elég jó, minden készülékhez legalább egy jól használható grafikus program tartozik. A meghajtó program és a szoftverek telepítése sehol sem okoz problémát (ez az állítás elsõ hangzásra kicsit furcsának tûnik, de egy szkenner telepítése tényleg gyerekjáték, ha a hardverrel minden rendben van!!!), sõt kifejezetten kényelmes az az általánosan elterjedt megoldás, amikor egy telepítõvel a szkennert kísérõ CD-n található összes szoftver telepítése megkezdhetõ.
A szkennerelést végzõ szoftverek többsége hajlandó elõnézeti kép nélküli beolvasásra, ami lehetõvé teszi a dokumentumok gyors egymásutánban történõ digitalizálását.
Ha valakinek kérdése, kérése vagy észrevétele van, akkor nyugodtan írjon email címemre. Mindenkinek további jó szkennerét kívánok!
Informatika és tudomány
