Garai Gábor
Nõk
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nõk;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek õk.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkbõl csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.