Szalai Pál: Nõnapi köszöntõ
Mi a nõ nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az elsõ és végtelen önfeláldozás.
Õ õrzi elsõ lépteink, törli le könnyeink, testébõl etet, szeretetébõl nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, õ a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.
Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, õ maga is átalakul, megváltozik.
Elõbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költõk ihletõje, szerelem és õrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.
Mindez õ, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi õérte.
Köszöntöm hát õket, a nõket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.