hát úgy hidd el, hogy nekem állandóan a pattanásokon jár az agyam, egyszerûen nem tudok megszabadulni a gondolattól és az érzéstõl....mindig belenézek a tükörbe, ráncolo ma homlokam, hogy nem-e érzek-e már valamit, amibõl majd patti lesz, filmet nézek ,de vagy 10 másodpercenként rájuk gondolok, csak eszembe jutnak.....hogy a faszba lehet nem rájuk gondolni és nem stresszelni? mert ha elhatározod, hogy nem ráncolod a homlokod, nem gondolsz rá, nem més za tükör elé, akkor is eszedbe juthat magától....hiába határozom el magamban, hogy most pedig nem fog érdekelni, leszarom, akkor is eszembe jut, és ha eszembe jut stresszelni kezdek miatta, ez iylen tudat alatti stressz, nem oylan, amikor vmi nem jön össze, felhúzod magad, és belebaszol egy öklöst az ajtóba...ez tudat alatti, és akkor is stresszel,sz, ha észre sem veszed.....
Most elhatároztam ,hogy nem rncolom a homlokam, tükörbe is csak este ér reggel nézek, és talán az sem jó, hogy mosakodásnál mindig úgy pásztázom végig a fejem....lehet csak bekéne állni a tükör elé reggel meg este, egyetlen szempillantást vetni rá, aztán kész is, nem pedig négyzetmiliméterenként feltérképezni, hogy msot akkor hol és mi van, vagy alakult-e már ki vmi....