Haverom mesélte, amikor még a kocsmában dolgozott.:
Esett az esõ. Öreg bácsi, mint minden nap, aznap is jön este a kocsmába. Olyan gyapjú kabát lehetett rajta.
Csurom víz lett a kabátja. Mondják neki, hogy üljön be a cserépkályha, meg a fal közé, ott biztosan meg fog száradni az este folyamán, és még a kebátot sem kell levennie.
Merthogy csak egy keskeny hely volt a kályha meg a fal között.
Aztán eltellik két, három óra, és amikor a bácsi felkellt, akkor látta, hogy a kabátja KOCKÁSAN száradt meg. Azt már nem lehetett kiegyenesíteni soha.
Akkor mondták neki, hogy ezentúl a kemnce mellet lesz a törzshelye, mert csak oda passzol be a kabátja.