Warhammer 40,000: Rites of War

Kiadó: SSI
Fejlesztő: Dreamforge

Minimum Követelmény: P200, 64MB RAM, Win95/98
Hasonló játékok: People's General
Kategória: Körökre osztott stratégia


A kémia kényes dolog. Ha valaki már megpróbált ecetet és szódabikarbónát összekeverni, az tudja, hogy két különböző dolog elegyítése meglehetősen kirobbanó reakciót eredményezhet. Ez igaz mind a molekulákra, az ételekre és az emberekre. Azonban néha, valamilyen égi furfang segítségével, bizonyos párosítások azonnal sikert aratnak. Két hidrogén és egy oxigén molekula. Tej és sütemény. Gene Wilder és Richard Pryor egy vígjátékban.

A játékok világában a Games Workshop Warhammer 40000-ének és az SSI Panzer General számítógépes körökre osztott harcrendszerének házassága pont egy ilyen természetes párosításnak tűnik. Egyik részről ott van a Panzer General II engine-je, mely minden harci játékra jellemző hagyományos szabályt betart, és elérhetővé teszi azokat a fotelben ülő parancsnoknak. Továbbá renderelt térképeivel és animált egységeivel jobban is néz ki mint egy átlagos, hálózott térképű körökre osztott stratégia. Azonban a rajongók és a kritikusok dicshimnuszai, továbbá a kiegészítések és a fél-folytatások, mint a People’s General, ellenére sem lett a program olyan sikeres, mint ahogy azt az SSI szerette volna. Sokak szerint ez annak, köszönhető, hogy a Panzer General II eléggé félresikerült volt. Persze jóval jobban nézett ki vetélytársainál, de az, hogy megragadt a valóság utánzatánál, azok mögé sorolta.
*
Másrészt ott van a Warhammer 40000 univerzum, mely nagyon stílusos sci-fi atmoszférával rendelkezik. Ha még nem találkoztál a Warhammer asztali játékkal, vagy valamelyik számítógépes feldolgozásával, akkor olyan ritka vizuális élvezetet hagysz ki, mely a sci-fi és a fantasy elemeit vegyíti, vallásos és gótikus felhangokkal ellátva, hogy egy egyedi ötvözetet hozzon létre. Az űrgyalogság testes páncéljaikkal, az elegáns és misztikus Eldarok és a rémisztő Tyrannidok mind gyönyörűen vannak megjelenítve. Aki játszott a Starcraft-tal, az tudja miről beszélek, mivel az ottani egységek kinézetére nagy hatással volt a Games Workshop műve. Azonban egy teljes Warhammer játékot végigjátszani nagyon hosszú és fáradtságos, mivel meg kell tanulni a szabályokat, meg kell venni a tartozékokat és még ki is kell őket festeni a teljes hatás elérése érdekében. A legtöbb játékos szeretné mindezt elkerülni és azonnal az akcióval kezdeni, anélkül, hogy a szabályokat és a kezelési útmutatót kellene tanulmányoznia.


A Dreamforge és az SSI vállalta magára, hogy összehozza a két felet. Az eredmény a Rites of War (ROW), egy körökre osztott stratégia mely a Games Workshop jövőbeli univerzumában játszódó totális háborúról szól. És igen, az összes nagy szereplővel találkozhatunk. Az emberekkel most nem játszhatunk, helyettük az Eldarokat irányíthatjuk, akik az elfek űrbéli rokonai. Az ősi időkben olyan fejlettek voltak, hogy nem is volt már szükség munkára, így mindenki az érzelmek szélsőségeit kereste, az örömét és a fájdalomét. Ez a rohamos züllés és az Eldarok hatalmas pszi képességei hatalmas örvényt hoztak létre melyből megszületett a káosz istene, Slaanesh. Ez a folyamat megtizedelte az Eldar birodalmat, és a túlélők a sötét űrbe kényszerültek menekülni.

A ROW kezdetekor a túlélő Eldarok hatalmas űrhajókban, a Craftworld-ökben utaznak a csillagok között, és az egyik ilyen hajó, az Iyanden rátalál a Davinuus-ra, egy bolygóra, ami a régi Eldar birodalom erejét volt hivatott bizonyítani. A további kutatás során kiderült, hogy a bolygót az emberek kolonizálták. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a feljegyzések szerint a bolygón számos olyan műtárgy és erőteljes relikvia maradt, amit nem lehet a fiatal emberiségre bízni. Így az Eldarok felderítőket küldenek a bolygóra, hogy visszahozzák ezeket a tárgyakat a hajóra. Ekkor természetesen történik valami, ami fordulatot visz a történetbe, ugyanis az emberek minden ok nélkül megtámadják az egyik ilyen felderítőt. Az Eldarok tehát belekeveredtek egy olyan konfliktusba, melyet el akartak kerülni, és az emberekkel és másokkal is szembe kell nézniük. Nem árulok el nagy dolgot azzal, hogy a rajban élő Tyrannidok is érdekeltek a konfliktusban, és nemsokára ez a hármas háború nemcsak az Iyandent, hanem mindhárom faj teljes egészét veszélyeztetni fogja.


Ebbe a zűrzavarba lép be a játékos. Egy Eldar felderítőegységet kell irányítanod, a titokzatos Farseer parancsnoksága alatt, akinek Roger Jerome kölcsönözte a hangját. Az akció, ahogy azt a Panzer General II engine-től elvárhatjuk, különböző térképeken játszódik, melyek hatszögekre vannak felosztva és felülnézetből láthatóak. Legfeljebb 15 egységet irányíthatsz egyszer-te-egyszer-én körökre osztott stílusban, hogy levadászd és megsemmisítsd az ellenséges erőket, ezután pedig megszerezd területeiket. A küldetések céljai változóak, és olyan feladatok elé állítanak, mint például általános roham vezetése, vagy kulcsfontosságú hatszögek (ezeket hidaknak, vagy házaknak nevezi a játék) védelme. Természetesen az ellenség mindenáron meg akar állítani, így a siker érdekében hatékonyan kell irányítanod egységeidet és felhasználnod képességeiket.

A show igazi szereplői az egységek, melyek a Warhammer 40000 univerzum fantasztikus teremtményei. A legtöbb emberi egység, amivel találkozni fogsz egyszerű gyalogság és tankok lesznek, de az Eldaroknak és Tyrannidoknak olyan egyedi és érdekes egységeik lesznek, melyeket még nem láthattunk számítógépen. Azoknak, akik nem ismerik a Warhammer asztali játékot, kell majd egy kis idő, hogy megszokják őket, de a tökéletes enciklopédiának köszönhetően nagyon hamar megismerhetik az egységeket. Miután ez megtörtént nagyon sok lehetőség válik elérhetővé a csatákban. Mindkét oldalnak több fajta egysége van: közelharcra alkalmas gyalogság, tüzérség, Devastator-ok (lassúak, de nagyon erősek), felderítők és légierő. Ezen kívül speciális pszi egységeket is irányíthatsz, melyek természetfeletti képességekkel rendelkeznek. A Warhammer a változatos és szokatlan fajairól nevezetes, és a Rites of War jól megmutatja ezt. Bevallom, először nagyon ódzkodtam a Harlequin-ektől, de mikor rájöttem, hogy ügyes felderítők, és nem fehérarcú utcai pantomimesek, akkor már élvezni tudtam a játékot.


Az egységek kezelését és fejlesztését találtam a legérdekesebbnek a ROW-ban. A játékosoknak harc előtt meg kell határozniuk a seregük nagyságát és összetételét, és az egész küldetést ezzel a sereggel kell végigjátszani. Ez nem olyan rossz, mint ahogy az elsőre hallatszik, mivel az egységek tapasztalatokat szerezhetnek, és előre léphetnek egy erőseb szintre. Tehát míg a Guardianok viszonylag alacsony szinten helyezkednek el, érdemes tartani belőlük párat, mert gyorsan szereznek tapasztalatokat. A pályákon találhatóak olyan tárgyak is melyek erősítik az egységek bizonyos képességeit. Felfejleszteni egy újoncot, egészen az Exarch szintig (ez a legerősebb szint), nagyon jó szórakozás, és könnyű hozzászokni. Természetesen megnehezíti a dolgokat, az hogy a sereget, amire oly sok energiát fordítottál, bármikor megsemmisítheti az ellenség.

A teljes játéknak csak kis részét teszi ki a sereg megszervezése. Amint meghatároztad a sereg összetételét, megjelenik egy térkép, melyen a körökre osztott csatát kell megvívnod. A játéknak ez a része nagyon hű maradt gyökereihez, a Panzer General II-höz. Az egységeknek meghatározott mozgás, támadás, és védelem pontjai vannak, és úgy kell őket elhelyezni, hogy a legjobbat tudd belőlük kihozni. A lényeg persze a csapataid irányításán van. Az egységek irányítása korlátozott, így a legutóbbi Warhammer játék, a Chaos Gate kedvelői korlátozva érezhetik magukat. Az irányítás a mozgásra és a támadásra korlátozódik. Szerencsére van pár adalék, ami színesebbé teheti a harcot. Az első az előbb említett pszi erő, ami gyakorlatilag hasonlóan működik a fantasy játékok mágiájához. A második ennél sokkal érdekesebb. A játékosok stratégiákat tudnak szerezni a küldetések között, olyan trükköket, amik a küldetésekben is megjelennek. Ilyenek például az álcázott csapdák, és a kedvencem, az orbitális löveg.


Az egyjátékos hadjárat 24 küldetésből áll, és vannak különálló küldetések is. A baj az, hogy mindez nagyon egysíkú. Az egyetlen küldetéssorozat, ami van (más General játékokban több is volt), nagyon lineáris, és a küldetések, annak ellenére, hogy változtathatóak a küldetésszerkesztővel, nem elég változatosak. Sok multiplayer opció van, de ez a rész is hiányos az e-mail-es játék nélkül, mely olyan jól bevált a Panzer General II-ben. Végezetül azt kell mondanom, hogy bár a ROW élvezhető volt, lehetett volna sokkal jobb is. Így továbbra is várhatok egy olyan Warhammer 40000 játékra, ami igazán megfog.



Grafika:Ha van valami, ami vonzó a Warhammer univerzumban, akkor az a látvány. Ezt az aspektust nagyon jól valósította meg a játék. Rendben, a Falcon vagy a Fire Prism valójában csak egy tank, de ebben a színes viziszörnyre hasonlító formában nagyon menő. Az egységek bemutatása az enciklopédiában található, ahol animációkat is találunk róluk. Játék közben nagyon jól beválik ez a stilizált külső. Mindkét sereg nagyon részletes, de apró egységekből áll, melyek kifejezetten élénkek és érdekes a valószerű stratégiák egységeihez viszonyítva. Mivel új vagyok még a Warhammer világában (eddig csak egy-két számítógépes verzióval játszottam), nagyon magával ragadott ez a sokszínűség. Ugyanakkor rengeteg problémával találkoztam. Az első a felszín. Ez az elsőre megrajzolt térkép jól nézett ki a Panzer General II-ben, de az két évvel ezelőtt volt. Most már csak éppen hogy elmegy. És ott vannak a méretek is. Engem nem zavar, hogy az egységek nagyobbak a házaknál és a fáknál, hiszen ez egy körökre osztott stratégia, és az ultra-realisztikus grafika sem tartozik a kor követelményei közé. Az azonban kellemetlen volt, hogy az egységek méretei alig változtak. A gyalogosoknak, például a Guardianoknak nem kéne akkorának lenniük, mint az elméletileg hatalmas harci lépegetőknek, de mivel ki kell tölteni a hatszögeket, olyan nagyon. Az erőseb egységek így nem látszanak igazán erősebbnek. Továbbá a fegyverek effektjei sem sugallnak semmit az erejükről. A célnak megfelelnek, de nem a kor követelményeinek. Így a jó kezdet ellenére, a ROW grafikailag meglehetősen középszerű.

Meg kell említenem egy technikai hiányosságot is. Mindenki, akinek Banshee kártyája van, komoly problémákkal fogja szembetalálni magát, ha elindítja a ROW-t. Az egyetlenmegoldás, ha kikapcsoljuk a DirectDraw-t, ez viszont jelentősen rontja a sebességet. Nem tudom, hogy az SSI készít egy javítást a programhoz, de az biztos, hogy ez a hiba komoly gondot jelent és a vásárlás előtt mindenki győződjön meg, hogy őt ez nem érinti.

Kezelő Felület:Mivel a kezelőfelület szinte teljes egészében ugyanaz mint a Panzer General II-ben, nem sok újat lehet mondani. A kezelőfelület ésszerű, újra lett rajzolva, hogy beleilljen a Warhammer környezetbe és jól is működik. Nem bonyolult, minden egység mozgásra és támadásra képes, és mivel a Panzer General rendszer sosem volt behatárolt, a sok számérték egy egyszerű modellbe került. A ROW-val nagyon könnyű elkezdeni játszani. Elég volt röpke pillantást vetnem a kézikönyvbe és a képekre, hogy végigjátsszam az első küldetést. Ez jó dolog. Sajnos később a játékban, lehangolt a taktikai lehetőségek hiánya. Ez rossz dolog. Lesz egy pont, amikor a játék közben te is átmész ezen a perióduson. Én személy szerint el tudtam viselni, és a plusz stratégiai elemnek köszönhetően (a sereg összetételének változtatgatása) nem is találtam olyan nagy dolognak. Valójában ez kárpótol a taktika hiányáért. Viszont ha valaki erre vágyik, akkor nézzen más játék után.

Játékmenet:Először azt gondoltam, úgy kezdem ezt a rész, "Ha szeretted a Panzer General II-t, akkor a ROW-t is szeretni fogod." Végülis nagy a hasonlóság a két játék között a játékmenetet illetően. Itt is körökre osztott a harcrendszer és hatszögekre osztott térképen játszol. Itt is többféle egységet irányítasz, bár a Warhammer-ben nem találsz valóságos tankokat, repülőket és gyalogságot. Ennek ellenére ugyanúgy viselkednek, vannak gyalogosok, akik közelharcra jók, vannak akik tüzérségi feladatokat látnak el. Ebben az esetben is egy összefüggő küldetésláncon haladsz végig, változatos célokkal és nehézséggel. Ezek a párhuzamok várhatóak, ha egy játék egy másik engine-jét használja. A Panzer General II erőssége és gyengeségei többé kevésbé csorbítatlanul kerültek át a játékba.

És mégis kulcsfontosságú különbségek vannak a kettő között. Jó és rossz is. A ROW-ban sokkal érdekesebb volt a seregem irányítása és összeállítása, mint a Panzer General II-ben. Itt nem lehet megváltoztatni az összetételt a küldetés megkezdése után, tehát jóval nagyobb figyelmet igényel a csapatok kiválasztása. Az egységek tárgyakat, plusz pontokat, és energiafeltöltőket találhatnak, RPG színt adva, és érdekesebbé téve a fejleményeket. Az is tetszett, hogy stratégiákat lehet szerezni a küldetések között, ami olyan mintha mindig lenne egy titkos fegyvered. A ROW legizgalmasabb része számomra a megszerzett plusz pontjaim felhasználása volt. Minden lehetőséget felhasználtam, hogy új egységekre vagy stratégiákra költsem.

Ugyanakkor a ROW játékmenete sokkal szűkösebb, mint az elődjéé. Ennek legjobb jele a hadjárat felépítése volt, amit grafikusan egy egyenes vonallal lehetne megjeleníteni. Nincsenek elágazások, és nem döntheted el, hogy hol és mikor vívd meg a következő csatát. Megnyered a küldetést, és utána jön a következő. Ha veszítesz, akkor újrakezdhetsz. Ilyen egyszerű. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, ha legalább több hadjárat lett volna, de az elődeivel ellentétben a ROW-ban csak egy van. Ez az újrajátszást eléggé értelmetlenné teszi.

A ROW átfogó multiplayer lehetőséggel rendelkezik. Játszhatunk az Interneten vagy Lan-on. Érdekes módon nincs lehetőség e-mail-en keresztül (PBEM) játszani, ami nagy csalódást okozott, mivel a General sorozatban nagyon jól bevált. Az online versenyek nagyon izgalmasak, feltéve hogy van türelmed kivárni míg rád kerül a sor, hogy lépj. A lehetséges változtatások (térkép, idő- és lépéshatárok, szövetségek, fajkeveredések) kielégítőek, és lehetőséget adnak, hogy a játékosok kiegyenlítsék erőiket. Akik egyedül akarnak játszani, azok használják a küldetésszerkesztőt, amivel könnyen ki lehet alakítani egy konfliktust az egyik előre megrajzolt térképen. A szerkesztő azonban sajnálatos módon eléggé korlátolt. Jó lett volna saját tervezésű térképeket készíteni, de a szerkesztő csak a már kész térképeken tud egy-két elemet összekeverni. Így a játékmenet valahol a jó szórakozás és a középszerűség között foglal helyet.

Hang Effektek:Amikor először hallottam Roger Jerome hangját a küldetés előtt, úgy gondoltam, hogy túldramatizálja Farseer szerepét. Pár küldetés után azonban, kezdtem átérezni a feszültséget és érzelmet, amit a hangjában hallottam, és a hadjárat végére már úgy éreztem maga a Farseer beszél hozzám.

A játék közben hallható hangok szintén jók, bár van pár jelentős kivétel. Például egy térképnek sincs háttérhangja, így a világ, amiért harcolsz sterilnek és élettelennek tűnik. Szerettem volna az egységek hangját is hallani, mint a Starcraft-ban, de azt hiszem nem volt okom ilyenre számítani. Ettől eltekintve minden helyénvalónak és néha nagyon hatásosnak tűnik. Például nagyon eltalálták az Eldar Striking Scorpion támadáskor hallható láncfűrész-szerű hangját. Ne várd, hogy beburkoljon a hangáradat, de azért jó hangulatot teremtenek a hangok.

Zene:Kísérteties és gótikus zenekari zenére számítottam, ami jól illene a Warhammer-hez, és a ROW nem okozott ebben csalódást. Helyenként van egy kis New Age hatása, de ez ízlés dolga. Szerintem a zene kiváló. Tökéletesen illeszkedett a Warhammer atmoszférájához, és ennél nem is kell több.

Intelligencia és Nehézség:24 egyjátékos küldetéssel játszhatunk, és egy könnyű bevezetés után, elég nehéz elkezdeni őket. A legmagasabb nehézségi szinten, alig volt plusz pont, és annak is örültem, ha megmaradt a seregem és végrehajtottam a küldetést. A probléma az, hogy amint haladsz előre a hadjáratban, egyre könnyebb lesz a játék. Sőt, nagyon könnyű lesz. Egyszer csak azt veszed észre, hogy elő tudod léptetni az egységeidet, és azok mindent túlélnek. A tapasztalt General játékosoknak és stratégiarajongóknak, ezután már egyáltalán nem jelent majd kihívást a játék. Az segítene, ha a számítógép valamilyen stratégiát követne, de ez nem így van. Az ellenség akkor támad, amikor nem kéne, és hamar visszavonul, aztán újra kezdi az egészet előről. Néhány egység fedezi egymást, de ez összességében nem nyűgözött le. A ROW túlságosan könnyű, és egyetlen hadjáratával nagyon rövid is ahhoz, hogy General elődei közé sorolhassuk.

Összegzés:A Rites of War megfelelő ötvözete a Warhammer 40000-nek és a Panzer General II technológiájának? Azt kell mondanom, hogy igen, de a "megfelelő" az én esetemben elég szubjektív. Az elégséges talán jobb szó lenne. Igen, sok van belőle a Warhammer hangulatából, és nagyon élvezetes volt Harlequin-ekkel, Harci-lépegetőkkel és Striking Scorpion-okkal csatangolni. Az segít, ha előre tudod, hogy ezek micsodák, de az újoncok is megtudhatnak mindent a beépített enciklopédiából. A hadsereg igazgatása jó volt, és körökre osztott stratégia hagyományaiból sok volt jól megvalósítva.

De a Rites of War sok fontos részt is kihagy. Az egy hadjárat és a multiplayer PBEM lehetőség kihagyása megbocsáthatatlan és a játék hosszú távú sikerét veszélyezteti. A játék könnyűségével ugyanez a helyzet. Ezek voltak a Panzer General II erősségei, és szomorú látni, ahogy elvesztek ebben a játékban. Ha a játékot tökéletesebben valósították volna meg, akkor lehet, hogy egy szinten lenne sikeres fivéreivel. A játék azonban átlagos. Ez egy olyan játék, amivel jó játszani, de nem köt le hosszabb ideig. A Warhammer és a számítógép-rajongóknak még várniuk kell a tökéletes párosításra.