Dungeon Keeper 2

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Bullfrog

Minimum Követelmény: P266, 32MB RAM, Win95/98
Hasonló játékok: Dungeon Keeper
Kategória: Real Time Stratégia


A Dungeon Keeper (DK) hagyaték még nem tiszta. Még csak most kezdjük látni, hogy milyen hatással volt a játékiparra. Persze, nehéz letagadni a nagyon is eredeti koncepciót és az egyedi játszhatóságot, mely sok ember fantáziáját mozgatta meg. A Dungeon Keeper 2 (DK2) továbbfejleszti az elődöt új tulajdonságokkal és kütyükkel, átdolgozott kezelői felülettel és új arculattal. Ugyanakkor az alapok nem változtak és ismerős lesz az első részt játszók számára.

Gyors ismertető azoknak, akik az elmúlt pár évet egy barlangban élték le. A DK-ban kapsz egy saját kazamata-rendszert, és egyetlen célod, hogy megsemmisítsd a hősöket, akik meg akarják menteni a világot. Különböző termeket építettél, amik vonzották a gonosz erőket, ahol ettek, aludtak, edzettek és harcoltak. A siker kulcsa egy jól megtervezett teremrendszer volt, ami a lehető leggonoszabb szörnyeket vonzotta és jól védhető volt a többi gonosztól ill. jóktól. Tanulhattál varázslatokat, átállíthattad az elfogott ellenfeleket a te oldaladra és különböző szerkezetekkel védhetedd birodalmad. A játék fő eroforrásai a kibányászott arany és a mana volt, ami a birodalmad nagyságát mutatta.

A folytatásban az alvilág fogságába kerültél a többi gonosszal együtt. Célod, hogy megszerezd a különleges köveket, amiket a királyság egyes urainak adtak. Mindegyik küldetés az urak valamelyike és erői ellen küld. Az úr legyőzéséért megkapod a követ, mely egy lépéssel közelebb juttat a felszínhez. Mivel nem te vagy az egyetlen, aki megpróbálja megszerezni a köveket, más gonoszokkal is szembetalálkozhatsz, akik nálad hamarabb akarnak a felszínre jutni. Ha nyerni akarsz, először üss, aztán kérdezz, mert ha olyannal találkozol, aki nem a te csapatodban játszik, annak csak útban vagy.

Grafikailag, a játék egyszerre változott hatalmasat és maradt ugyanolyan. Minden sokkal élénkebb, mert a fejlesztők kezdettől fogva támogatják a 3D hardware gyorsítást. A szörnyek sokkal élethűbbek, bár pár még mindig egy kicsit "kockás", és amikor bezoomolsz, csökken a részletesség. De még így is, a software orientált első részhez és a hardware-patch-hez képest a fejlődés óriási. A fejlődés ellenére a játék kinézete hasonló és az eredeti termek nem nagyon változtak kinézetben. Sőt, a teremrendszernek javított, de nem forradalmian új kinézete van. Ez a játék nagy részére igaz, ahol pár lépést előreléptek a fejlesztők, de nem óriásiakat.

A kezelői felület is megváltozott és új arculatot kapott. Az új eseményekre, például új szörny vagy új varázslat, 3D kockák hullanak le a képernyő tetejéről. Rengeteg szögből és zoom szintről nézheted az eseményeket egy olyan kamerán át, ami tud mozogni, saját tengelye körül forogni, ki-/bezoomolni, stb. Könnyen nyilvántarthatod a szörnyeidet a képernyőn, ahol pontosan látszik, melyik hol van és mit csinál. Ezzel a menüvel fel is tudod kapni a szörnyeket és más helyre rakhatod, így nem kell egyenként megkeresni őket.


Míg a harc sokkal koordináltabb, mint azelőtt, mert a szörnyek nem hatalmas kupacokban állnak, egy kicsit nehéz rájönni ki támad kit. A nagy és fontos csatáknál lelassítom a dolgokat, így próbálom meg jobban követni az eseményeket, de idegesítő, hogy még így sem teljesen átlátható. A DK2 tartalmaz egy csinos kis referencialapot ami felsorolja az összes létező gyorsítógombot. A használati elég jól elmagyarázza az alapokat és a kampány módban lehetőség van a tanulásra, ahol a veteránok megismerhetik az újdonságokat, ill. az újoncok a játékot. A tapasztalt játékosok hamar befejezik az első pár pályát, így nem pazarolják idejüket a kezdőszinten.

Az új szörnyek, új tulajdonságaikkal még több életet adnak a játéknak. Emellett, az eddigi "dobd meg mindennel amid van az ellefelet" módszerrel szemben a fejlesztőgárda új módszert talált ki a harcra. A szörnyek kategóriákba kerültek aszerint, hogy erősségük a távharc, a hátbatámadás, a keresztülvágta az ellenfelen vagy a kéziharc. Így, nem egy hatalmas erősség, ha a mistress-t a csapatodba rakod, csak akkor, ha megérted, hogy mik az erősségei, tulajdonságai és a harcmodora. Tulajdonságainak kihasználása az eddigieknél nagyobb kihívást jelent, és jobban kell majd figyelned, hogy melyik szörnyet hova dobod az ellenfél támadásakor. A feltartókkal lassítsd le az ellenfeled, csinálj helyet a hátbatámadásra és a távharc specialistáknak tedd lehetővé, hogy messziről segítsék a csatát.


A megszállás mód sokkal hasznosabb és poénosabb, mint az első részben. Szuper volt sötét elfként mesterlövészkedni és szétcsapni az ellenfél között, mint a bile demon. Emellett segít a csatában a szörnyek kiválasztásában, bár ez elég macerás tud lenni, ha a teremben sok szörny van sok helyen. De még így is, a megszállási bonuszokkal és speciális tulajdonságokkal e funkció nélkül nem lehet játszani. A megfelelő szörny megszállása egy hatalmas csata közepén, az ellenfél seregét pillanatok alatt porrá zúzhatja.

Az ajtók és csapdák a műhelyben készülnek, ahonnan az impek rángatják a te általad kiválasztott helyre. Egy rakás új csapdát építhetsz. A rémület csapda úgy megijeszti az ellenfél hőseit, hogy azok telecsinálják páncélukat, s így nyerhetsz egy kis időt. Poén volt a kioldó csapdákat kombinálni pár más csapdával, így több irányból egyszerre letámadni a mit sem sejtő hősöket. Ez az egyik kedvenc időtöltésem a Kedvenc Kazamatában, amiről majd még beszélek később. Az ajtók és csapdák elhelyezése azért is fontos, mert az első résszel ellentétben, a megerősített falak már nem bevehetetlenek. Bár eltart egy ideig, az impek keresztül tudnak ásni a megerősített falakon és bejuthatnak a termeidbe, így már nincsen teljesen biztonságos hely, ami még valósághűbbé teszi a cselekményt.


A játékban a legnagyobb különbséget két új terem jelenti: a kaszinó és az aréna. A kaszinó akkor nagy segítség, ha sok szörnynek akarsz kedvezni, de nem egyenként. Egyszerűen állítsd a kifizetési mutatót a kaszinóban magasra, így boldogak lesznek gonoszkáid, vagy alacsonyra, így kereshetsz rajtuk egy kis pénzt. Emellett, nincs szebb látvány, mint egy idióta goblin, ahogy fülbemászó Vegas-i dallamokra ugrál örömében, miután megütötte a főnyereményt, majd - amikor senki nem látja -, nagyot a hátára csapva, lenyúlod a nyereményt. Az arénában egy kicsit valósághűbb a szörnyek edzése, mert nem lehet egyszerűen egy edzőteremben a csillagos égig fejlődni. A negyedik szint után részt kell venniük az arénában rendezett harcokban, csak így fejlődhetnek tovább. Persze, a megrendezett nem jelenti azt, hogy biztonságos is, így szörnyeid túlzásba is vihetik a dolgokat, megölve ellenfelüket, úgyhogy figyelj oda rájuk.

Jó látni, hogy a DK2-nek a története is érdekes. Az első rész nagy részben az eredetiségére támaszkodott és nem tartalmazott komoly dialógust. Nem csak a küldetéseket köti össze valami, hanem az átvezető videók, amik csak a szórakoztatás kedvéért vannak, a viccestől a kifejezetten poénosig mindent tartalmaznak. Emellett, vannak olyan pontok a játékban, ahol rejtett pályákon játszhatsz, sőt, néha még választhatsz is, hogy milyen irányban haladsz tovább (az egysíkú, egyirányú játékmenet helyett). A küldetések helyhiánnyal és az ellenfelek erejével növelik a kihívást. De egy idő után akik játszottak az első résszel, változatosságra fognak vágyni.


Az egyjátékos mód mellett a Bullfrog megpróbálta növelni a játszhatóságot dedikált multiplayer szerverekkel és a Kedvenc Kazamatám (My Pet Dungeon) móddal. A Kedvenc Kazamatám módban saját ütemben, hőstámadás nélkül építhetsz egy saját teremrendszert. Miután egy szinten teljesítetted a célt, egy egész kihívás sorozaton mehetsz végig, vagy maradhatsz ugyanazon a szinten és kipróbálhatod a termeidet az általad kiválasztott hősök ellen. Egy listából kiválaszthatod a hősöket és bárhova bedobhatod őket, így látod, hogy helytáll-e a védelmi rendszered. Kezdeményezhetsz hős hullámokat is, amikor a te jelzésedre egyre erősebb ellenfelek támadnak. Végül, jöhetnek a hősök egymás után, folyamatosan, amíg bírod (az én legjobbam 8 volt). A Kedvenc Kazamatám megdobja a játszhatóságot, de csak egy bizonyos pontig. Míg jó volt minden komoly nyomás nélkül építeni egy teremrendszert, alapjában, nem különbözött a normál kampány módtól. Lényegében ez a DK2. Egy jó folytatás ami számos nagyszerű újdonsággal épít elődje nagyságára, de nem viszi magasabb szintre a játékot. Ehelyett ad egy löketet az eredeti sikerének. Nem kérdéses, hogy érdemes megszerezni ezt a játékot, és ha tetszett az eredeti, akkor van mit szeretni a DK2-ben.



Grafika:Grafikailag a DK2 nagy ugrás az elődjéhez képest. Az alapoktól kezdve támogatja a hardware gyorsítást, a szörnyek és a termek sokkal élethűbbek az első rész patch-éhez képest, ami hardware támogatást nyújtott, messze felülmúlva a software módot. A polygon alakok részletessége téveszthetetlen, a fényforrások pontosabbak voltak és a látvány egy fokkal jobb volt. A legnagyobb változás az volt, hogy a szörnyek meghatározott helyet foglaltak el, így nem tömörülhettek mind egy kockába. Ez nem csak valósághűbbé tette a játékot, de a játszhatóságot is jelentősen növelte. Míg a szörnyeken néha látszódik egy kis "kockázódás" ami miatt túl számítógép generáltnak tüntek, az esemény szuperül nézett ki minden szögből - még az egyesszám, első személyből is. A küldetések közti szuperül elkészített átvezető videók poénosak és viccesek, néha egészen lehengerlőek. Összességében, a grafika nagyot nőtt az első részhez képest, a legnagyobb különbség a 3D hardware támogatás.

Kezelő Felület:A fent említettek miatt a harc, bár szervezettebb, de még így is nehezen irányítható. A lelassítástól eltekintve, egyáltalán nem éreztem, hogy én irányítom a dolgokat. Míg az irányítás és a tulajdonságok javultak a megszállás módban, még mindig idegesített a saját seregem összegyűjtése. A kampány elején kerestem olyan módszert, amivel pillanatok alatt, könnyen összeszedhetek egy csapatot, de sikertelenül. Így, bár élveztem a sereg összeszedés lehetőségét, kellett volna egy könyebb módszer. Tetszett az is, hogy egy ablak mindig nyitva volt; nyitva volt a varázslatok ablak, közben bemásztam a szörnyek ablakba, ahol kiválasztottam a harcoló szörnyeket. Nagyrészben könnyű volt irányítani a játékot és a kívánt információ is a helyén volt. A többi szörny kicsit könyebb irányítása megszállás módban és a harc könyebb irányítása jól jött volna, de összességben jó volt.

Játékmenet:A DK2-ben az összes új elem segített az első rész továbbfejlesztésében. Az új szörnyek egy új dimenziót nyitottak, pláne más tulajdonságokkal együtt használva, például az átdolgozott harc, új termek, jobb ajtó és csapda rendszer, stb. Annak ellenére, hogy jópár dolog nem változott és a DK-hoz képest a lényeg sem változott, élveztem a kampány módot. A történet érdekes volt, a küldetések változatosak és pont annyi kihívást nyújtottak, hogy folyamatosan figyelni kelljen, még akkor is, amikor az ásás és teremépítés egy kicsit uncsi lett. Ha elakartam szakadni a kampánytól, élveztem a Kedvenc Kazamatám módot és a kísérletezést a különböző csapdákkal, kreativiátsomat tesztelve, vagy csak egyszerűen leverve a hősök folyamatos támadásait. Úgy láttam, hogy gyakran sikerült kitalálnom olyan dolgokat, amik későbbi küldetésekben jól jöttek. A dedikált multiplayer szerver jól jött, és manapság már elhagyhatatlan. Nem volt gondom a játékok beállításaival, bár leggyakrabban maradtam az egyjátékos versenyeknél.

Ez a rész igazából azt mutatja, hogy összességében hogy láttam a DK2-t. Majdnem minden területen találtam újdonságokat; ugyanakkor, semmi sem változtatta meg a játékot annyira, hogy egy teljesen új játéknak tűnjön. Látszik, hogy a fejlesztőcsapat tudta, hogy sikerült valami jót kreálniuk és azt fejlesztették tovább, nem találták fel újból a kereket. Így a DK2-t élvezhetőnek találtam. Nem voltak benne egetverő hibák és órákon keresztül szórakoztatott, s pontosan ez tetszett az első részben is.

Hang Effektek:Az összes DK2 háttérhang jól sikerült. A kínzó kamrából a fájdalmas sikítások és örömteli hangok, a keltető csipogásai és az összes többi jelentősen növelte a játék feeling-jét. A csata hangjai jól kiemelték, ahogy az erők összecsaptak. A narráció és megjegyzések nagyon jól sikerültek. Ha volt problémám a hanggal, akkor az az ütés érzésének megszünése. Az első részben bemutatott csont-daráló ütés helyett egy sokkal gyengébb, "épphogy-belelilulsz" effekt került a játékba, ami valahogy nem az igazi. Míg az összes effekt szépen kiegészíti a DK2-t, nem lehetett nem észrevenni, hogy a hangok egy része nem változott az első részhez képest. Az első részből átvett termek hangzása ugyanolyan volt, s így egy kicsit csalódott voltam. Az egészet nézve azonban úgy érzem az effektekt jól támogatták a játék és a termek hangulatát, és nagyott dobtak a játékon.

Zene:A menük alatti zene jól beállította a küldetések hangulatát és jól hatott együtt a hangokkal. Az egyszerű kántálások jól illettek az atmoszférához. A játék közben a zene ritkán volt hallható, kivéve néhány részt, például a csatákat. Ilyenkor felpergett ritmusú, drámai volt, ami illett a harchoz. A limitált használathoz képest a zene jó volt és ideillő.

Intelligencia és Nehézség:Az első részhez hasonló volt. Persze voltak dolgok amik változtak, termek és szörnyek, de az egész játékot nézve, az előrehaladás nehézsége megegyezett a DK-val. Nem volt sok olyan pálya amit többször kellett volna végigcsinálnom, és ez rendszerint azért volt, mert túl lassan terjedtem vagy mert nem vettem észre a térkép fontosabb helyeit, amiket hamarabb ki kellett volna használnom. A kis csaták nehézségi fokozatai hasonlítottak az első részhez, és az ellenséges szörnyek fenyegetése legjobb esetben is csak átlagos volt. Az újoncok úgy találják majd, hogy nem idegesítően nehéz a játék. Aki pedig már játszott az eredetivel úgy fogja érezni, hogy a küldetések jók, kihívóak, de nem nehezebbek az eredetinél.

Összegzés:Egy-szó-mint-száz, nem érdekelt, hogy a DK2 nem volt olyan más, mint elődje. Végül is, a Bullfrog nem akart egy teljesen új játékot csinálni. Ami tetszett az az új grafika és a játszhatóság növelők, a javított harc, a Kedvenc Kazamatám, ... A listát estig lehetne folytatni. Csak azok fognak csalódni, akik valami teljesen újat várnak az eredetihez képest. Ha egy már bevállt dolog pozitív változtatására vagy az eredetiből hiányzó dolgokra számítasz, akkor a DK2 neked való.