Castlevania: Lords of Shadow

Az élményt magasabb szintekre emeli ráadásul, hogy immáron nem csak egy dohos kastélyban kalandozhatunk, hanem a szabadban, a csodaszép környezetben is, aminek hála a változatosságra sem panaszkodhatunk. A Castlevania: Lords of Shadow játékmenete egyébiránt a műfaj legnagyobb kliséiből építkezik, így harcok, fejtörők és ügyességi platform-részek váltják egymást, amelyek közül értelemszerűen utóbbi a kevésbé hangsúlyosabb. Ez szerencsére nem jelenti azt, hogy kidolgozatlan is lenne a végeredmény, hiszen a hegyoldalakon vagy a romokon való felkapaszkodás, a szűkös kiszögelléseken való egyensúlyozás, illetve a hatalmas szakadékokon való átszökkenés mind-mind játszi könnyedséggel kivitelezhető, és a dinamikusan változó kameranézetnek köszönhetően mindig átlátható, illetve kezelhető is lett, egyszóval nyoma sincs olyan hiányosságoknak, mint amilyenek például egykoron a Tomb Raider-sorozatot jellemezték.


Mivel az ügyességünkre alapozó platformerelemek és a fejtörők érezhetően csak a színesítés miatt kerültek bele a kampányba, ezért túl mély benyomást biztosan nem tesznek majd ránk, ellentétben a harcokkal, amelyek viszont annál inkább! Habár a God of War-sorozat és Kratos terelgetése után a konzolosoknak bizonyára már nem volt túl nagy újdonság az a rendkívül intenzív és effektekben gazdag harcrendszer, mint ami a Castlevania: Lords of Shadow-ra jellemző, de PC-n biztosan sokaknak csal mosolyt az arcára - pozitív értelemben -, ha saját bőrükön tapasztalják meg az élményszerű összecsapásokat. Gabriel alapfelszerelése egyébiránt stílusosan egy láncos kereszt lesz, amivel milliónyi kombinált támadásra képes, de emellett dobótőrök és számtalan egyéb felszerelés is elérhetővé válik számára a történet során.

A hagyományos fegyveres harcok mellett gyakran hívhatjuk segítségül a környezetet is ahhoz, hogy legyőzzük ellenfeleinket, de ennél sokkal jobb, hogy hősünk és felszerelései fejleszthetők - a láncos kereszt például később csáklyaként funkcionál majd -, sőt mi több, kétféle mágiával is megtámogathatjuk mozdulatait. Ennek köszönhetően a fény és a sötétség mágiája is a segítségünkre lesz abban, hogy legyőzzük ellenfeleinket, illetve, hogy még különfélébb támadásokat hívjunk elő Gabrielből a gombkombinációk segítségével. Hiába lesz azonban szó szerint többtucatnyi lehetőségünk arra, hogy feldobjuk a harcrendszert, az gyakran sajnos mégis unalmassá válik, ami elsődlegesen annak köszönhető, hogy a milliónyi kombót nagyon nehéz memorizálni, így az élesebb helyzetekben inkább a bevett mozdulatokat részesítjük előnyben.


A harcokat egyébiránt gyakran feldobják a fentebb említett ügyességi elemek mellett különféle fejtörők is, amelyeknek köszönhetően az összkép sosem laposodik el teljesen, de egy kicsit jobb teljesítményt is kisajtolhattak volna magukból a fejlesztők ezen a téren. Viszont mentségükre szolgáljon, hogy legalább a főellenfelek többségével képesek voltak maradandót alkotni. Az első fejezet végén található hatalmas kőóriást ugyanis vélhetően soha nem felejtik majd el azok, akik nagy nehézségek árán le tudják gyűrni. Ez pedig összességében igaz a játék egészére is!