Command Conquer: Tiberian Sun

Grafika:A 3D korában a C&C2 2D-s engine-e elavultnak tűnhet. Elődei mellett azonban gyönyörű. Először is a felülnézet izometrikus nézetre cserélése jó döntés volt, és így minden élethűbbnek tűnik. A felszín mindennél jobban néz ki, és az hogy megváltozik a lövések hatására, olyan extrának számít, amit egyetlen vetélytárs sem biztosít. Nekem különösen a befagyott folyók tetszettek, amik megrepedeztek, betörtek, és ismét befagytak a küldetések alatt. A színes fények és a részecskehatások szintén tökéletesek, és annyira beleillenek a környezetbe, hogy gyakran csak akkor veszed őket észre, mikor eltűnnek. Véleményem szerint ez sokkal jobb, mintha teleraknánk a képernyőt mindenféle effekttel, csak a dicsekvés kedvéért.

Az egységekről alkotott véleményem azonban elég vegyes. Az osztagos 2D-sek és sajnos meglehetősen kicsik. Amikor megvettem a Starcraftot, először kicsit zavart az egységek kis mérete, és a GDI és NOD egységek még mellettük is liliputiaknak tűnnek. Ami rosszabb az az, hogy még nem is animálták őket olyan jól. Persze produkálnak valami aranyos mozgást a terep felett, de mindig olyan hatást keltenek mintha széllel szemben mennének és sehova sem érnének oda gyorsan. Eközben a C&C 2 voxel technológiát használ a gépi egységeinél, ami valamivel jobb eredményt ad, de még ez sem az igazi. Néhány jármű elég jól néz ki, és szépen is mozognak, mindig figyelembe véve a felszín egyenetlenségeit. Mások viszont nagyon merevek, például a GDI Wolverine.

Végül meg kell említenem, hogy a C&C2-t csak két felbontásban lehet játszani: 640x480-ban és 800x600ban. Lehetséges nagyobb felbontásban is futtatni a programot, de ehhez egy file-t át kell írni, amit nem akartam megtenni, egy kicsi grafikai fejlődésért. Az igazat megvallva a C&C2 még alacsonyabb felbontásnál is jóval jobban néz ki az átlagosnál.

Kezelőfelület:Ha a hozzáférhetőség az, amit keresel, akkor a C&C2 a megfelelő. Legalábbis első látásra. Gyakorlatilag szinte teljes egészében az elődök kezelőfelülete került át a játékba. Ez azt jelenti, hogyha játszottál a Command & Conquer-rel, akkor nem fogsz nehézségekbe ütközni. Valójában egész egyszerűen végig lehetett játszani a programot az újítások használata nélkül is. Jobb is így, mert ezeket a "fejlesztéseket" elég nehéz használni. Tehát előre meg lehet adni útvonalakat. Viszont a rendszer, amivel ezt megtehetjük olyan furcsa, hogy egyszerűbb a hagyományos módszerrel irányítani egységeinket. Meg akarsz adni egy gyülekezőhelyet az újonnan készült egységeidnek? Le kell nyomnod két billentyűt és az egérrel a megfelelő helyre kattintanod. Nem tudod egyszerűen és gyorsabban kiválasztani. Bár értékelem, hogy a billentyűkkel is elvégezhetünk műveleteket, de azt is lehetővé kellene tenni, hogy ezeket a képernyőről egérrel is el lehessen végezni. A C&C2 szimpla kezelőfelülete mellett erre még bőven lenne hely.

Valójában ez a leegyszerűsítés a játék legnagyobb problémája. Az elmúlt években sok minden megváltozott az RTS játékok kezelőfelületében, a gyártástól az MI állításáig, és ebből nem sok van jelen a C&C2-ben. Nem lehet több épületet gyártani egyszerre, mert ez a játék, elődjéhez hasonlóan az "építsd meg és helyezd el" sémát követi. Több egységet lehet egyszerre gyártani, de egyszerre csak ötöt, ami azt jelenti, hogy egyfolytában figyelned kell a kijelzőt, és mindig újra rákattintanod. Az állítható AI-ról pedig szó sem esik. Engem az zavart a leginkább, hogy a C&C2-nek ugyanazok a hibái, amik az első részt is elkísérték. Például a jobb egérgomb csak a kiválasztásra alkalmas, semmi másra, így eléggé haszontalan. Mivel mindenre a bal gombot kellett használnom, gyakran megesett, hogy akaratlanul kiválasztottam egységeket, pedig csak egy másikat akartam melléállítani. Emiatt sok egységemet elveszítettem a húzósabb helyzetekben. Szeretem a szimpla és egyszerű formatervezést, de ebben az esetben egy kis komplexitás összességében jobb élményt nyújtott volna.

Meg kell jegyeznem, hogy a C&C2 installálása a legmenőbb az egész játékiparban. Olyan érzésem volt mintha ez is a cselekmény vagy a történet része lenne, nem pedig egy unalmas előjáték.

Játékmenet:Ha úgy nézzük, a C&C2 egy kicsit gyengén teljesít. Az nem számít, hogy nem volt ez előtt másik játék, amely több különböző jellemzővel bírt volna. Van két oldal, különböző harci és segítő egységekkel, a begyűjthető nyersanyag és a gyakran alkalmazott point-and-click irányítás. A változó küldetések és feladatok kellemesek és a nehézkes forgatókönyv inkább azt érezteti veled, hogy megoldasz egy rejtélyt a feladatok megoldásával, nem pedig azt, hogy stratégiát fejlesztesz egy hasonlóan erős ellenség legyőzéséhez. Ettől, párban a négy évig tartó fejlesztési idő ellenére az újdonságok hiányával, valahogy kicsit kiábrándult lettem, legalább is kezdetben. Miután átestem ezen a kezdeti reakción, jobban tudtam értékelni, mi a jó a C&C2-ben. Igen, csak két oldal van, de ezek különféle csapatokkal vannak benépesítve, amelyek sokféle életképes taktikának adnak lehetőséget. A GDI-al jobban tudsz teljes rohamokat csinálni, míg a NOD ügyesebb a rejtőzködésben és a lopakodásban. Igaz, hogy nehézkes a forgatókönyv a kampány során, de ez teljesen kivédhető az egyszemélyes játék skirmish küldetéseivel a számítógép ellen, amit szívből ajánlok a türelmetlen játékosoknak. Nem, valóban nincs sok újdonság benne, de ami van, az nagyon jó. Az apró változtatások az uralkodóak, de mindegyiknek van hatása a játékmenetre. Majdnem minden küldetésben sokáig játszottam, soha nem voltam képes megnyerni egy tank rohamot köszönhetően a mechanikus egységeket letiltó EMP ágyúnak, amely mindkét félnél megtalálható. Példaszerű a C&C2 figyelme az egyenlőségre, ami valahogy a vidám stratégiai élmény kulcsa. Például nagy problémám volt hosszú ideig a föld alatt rejtőzködő NOD egységekkel, és meggyőződve voltam, hogy ezzel teljesen megszűnik a játék egyenlősége, amíg meg nem tanultam teljesen kikövezni és körülfalazni a bázisomat. Egyszerre csak ellenálltam ennek a leküzdhetetlennek látszó stratégiának, és nagyon jó volt. Ehhez hasonló pillanatok bőségesen voltak a C&C2-ben - amikor felfedezel egy egységet vagy egy támadást, amely az ellenfeled fölé emel és megnyitja a győzelem útját. Természetesen, ez mind haszontalan, ha az ellenséged számol a te hű-milyen-brilliáns taktikáddal, de ez az a rész, amely egy ilyen stílusú játékot ellenállhatatlanná tesz.

Miután félig végigjátszottam a C&C2 egyjátékos küldetéssorozatát, úgy gondoltam, hogy ideje lesz a multiplayer komponens segítségével az Interneten is kamatoztatni frissen elsajátított képességeimet. Pár dolgot még tisztázni kell, többek között az egységek kiegyensúlyozását. Annak ellenére, hogy ezen a téren a Westwood kiváló munkát szokott végezni, most eléggé elhanyagolta a témát. Ha minden egyensúlyban lenne, akkor egy NOD játékos könnyűszerrel megnyerne minden mérkőzést. Ez mindenképpen csalódást jelent, de mégsem rontja le a játék nyújtotta élvezetet.

Hangeffektek:A játék nagy részében a hanghatások tökéletesek. Főleg ha rendelkezel egy jó mélynyomóval. Sok mély robbanást hallhatsz, és a változatos fegyverhangok nagyon kielégítők. Az FMV jelenetek is megfelelőek ilyen szempontból, és a két legtöbbet hallott hang, a GDI EVA komputere és a NOD CABAL-ja, hordoz magában annyi személyiséget, hogy ne váljanak zavaróvá. Az egyetlen problémám a hangokkal az volt, hogy nagyon ritkán jelentkeznek szóban vissza az egységek. Úgy értem, ezek az egységek többek lehetnének, mint a Total Annihilation csipogó és kattogó robotjai, de mégsem azok. Nincs bajom a militarista jellegű visszajelentkezésekkel, csak azzal, hogy elég kevés van belőlük, és így hamar ismétlik magukat.

Zene:A C&C változatos és impozáns zenéjéről volt híres. Sajnos a C&C2 nem tudja elérni elődje magaslatait. A számok elég változatosak, de nem olyan jók. Persze nem is rosszak, de nem olyan jellegzetesek, mint az első részben. Néhányuk olyan effekteket is tartalmaznak, melyek nagyon hasonlítanak a játék fegyverropogására vagy robbanásaira. Ez időnként elég zavaró volt, mert néha nem tudtam eldönteni, hogy most csak a zenéből hallok valamit, vagy valahol harcolnak körülöttem. Ez nem történt meg túlságosan gyakran, de azért elég gyakran. Bár a zene lehetne jobb is, de lehetne sokkal rosszabb is.

Intelligencia és Nehézség:A C&C2 mesterséges intelligenciája többszörös mesterséges személyiségzavartól szenved. Időnként meglehetősen lenyűgözött. Sosem voltam képes a megszokott olcsó csalogatós taktikámat használni, mely során az ellenséget egyenként csalom csapdába, mert mind a GDI, mind a NOD egységek inkább hajlandóak voltak megmaradni a beásott pozíciónál. Ugyancsak nem volt problémája a számítógépnek a koordinált, összetett támadásokkal, a leggyengébb nehézségi fokozaton sem. Ez nem igazán volt kézenfekvő az első pár küldetésben, de hirtelen szembe találtam magam különböző taktikákkal, melyeket különféle irányból hajtottak végre. Eltiporva éreztem magam? Igen, de csak addig, amíg rá nem jöttem, hol vannak a tátongó nyílások a stratégiámban. Erre a fajta kihívásra nem gondoltam, mivel túlzásnak tűnt időnként, de leküzdhető gondolkodással és megfigyeléssel.

Aztán, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez az egyik legfejlettebb stratégia játék, amivel valaha játszottam, alapvetővé vált számomra. Az egységeknek jó érzékük van saját maguk megvédéshez, de nem törődnek a honfitársaikkal, gyakran állnak, mint a cövek, miközben egy katona vagy egy jármű mellettük cafatokká megy szét. Az útkeresésük fejlettebb, de még mindig nagy probléma, különösen mikor egynél több egység mozog egyszerre. Nincs felállás irányítás, így a sok egységből álló csapatok hajlamosak rendszertelenül egy helyben kavarogni. És az átkozott Tiberium gyűjtők most is teljesen megfeledkeznek a veszélyről, rengeteg odafigyelést igényelnek, és gyakran keverik bajba magukat azzal, hogy ellenséges irányítású területen mennek át. Kétségkívül a dolgok nem mindig eléggé nagymérvűek, így az ilyen kis irányítás probléma lehet, de valóban azt szeretném hinni, hogy többet nem kell állandóan felügyelnem az egységeimre. Tudnám, irányítani őket, ha tudnának vigyázni magukra, de itt nem ez a helyzet.

Összegzés:A fentebb leírtak ellenére, a C&C2 egy nagyon jól összerakott valós idejű stratégia. Nem olyan mestermű, mint elődje, vagy a Total Annihilation és nem robbantja szét a többi vetélytársait, amint azt oly sok stratégia kedvelő gondolta volna. Ha reményeid ilyenek, akkor kiábrándult leszel. De a tény az, hogy semmilyen más játék nem állított fel a C&C2-nél nagyobb képzeletbeli mércét a kiadása előtt. Ami fontos, hogy a játék kezdete előtt pontosan tudjad, mit fogsz kapni - a C&C kellemes folytatását kipofozva. Ha ezt el tudod fogadni, akkor valószínűleg élvezni fogod a Tiberian Sun-t. Én élveztem. Ez nem egy fantasztikus játék, vagy egy klasszikus. Azonban elég sok klassz pillanatot ígér, valamint a lehetőséget, hogy újra átnézzük a GDI/NOD konfliktust, amely felkeltette a figyelmünket négy évvel ezelőtt. Ez több mint elegendő jóváhagyás a hardcore C&C kedvelőknek. Bárki más először legyen tisztában a saját igényeivel. Nem tudsz rosszul választani a Tiberian Sun-nal, mivel egy egészséges, kellemes adag valós idejű stratégiát kínál. Csak ne várd, hogy egy nagy dobás - az aljas rosszfiú, Kane-el ellentétben - ez a játék nem tervezett forradalmat kirobbantani.