Demolition Racer

Kiadó: Infogrames North America
Fejlesztő: The Pitbull Syndicate

Minimum Követelmény: P166, 32MB RAM, 3D gyorsító, Win95/98
Hasonló játékok: Destruction Derby
Kategória: Roncsderby autóverseny


Jóval a Microsoft Midtown Madness-e és a GT Interactive Driver-e előtt volt egy nagyon sikeres sorozat PC-n, a Destruction Derby a Psygnosis-től. A sorozatban afféle roncsderbin vehettünk részt. Tehát nem arról volt szó, hogy a célegyenesben ki tud jobban felgyorsulni, hanem arról, hogy ki tudja előbb a célba verekedni magát, a többi kocsit lesodorva a pályáról. Az erőszak sosem játszott szerepet, az örömöt a kocsik összetörése, nem pedig a vezetők meggyilkolása okozta.

Már nagyon régóta nem próbálta meg senki sem újjáéleszteni a Destruction Derby hangulatát, de most úgy látszik, hogy a Demolition Racer az Infogrames-től pont erre törekszik. A játékot a Pitbull Syndicate tervezte, ami már rendelkezik tapasztalatokkal a PC-s autóversenyek terén, és aminek néhány tagjai részt vett anno a Destruction Derby első és második részének készítésében. Most megpróbálják tovább fejleszteni a klasszikus darabot és egy igazi naprakész termékkel akarnak előrukkolni. Nem próbálják meg a valóságot szimulálni, így igazi arcade autóversennyel találhatjuk szemben magunkat.

Nyolc különböző kocsi közül választhatsz (mindegyik futamon 16 kocsi indul), mindegyiknek más a páncélzata, és mindegyiket máshogy kell kezelni. A kocsik festését te választhatod ki. Az autóknak olyan színes neveik vannak, mint Bobcat, Cruiser, Mantis, Marauder, Predator, Renegade, Vandal és Widowmaker. Ezek képzeletbeli járművek, amik azonban kísértetiesen hasonlítanak létező autókra. A kreatív tervezés helyett, amit az Ubi Soft Speed Buster-ében láthattunk, itt a választék kiszámítható és evilági. A tíz pálya között van építési terület, kőfejtő, vegyipari telep, parkoló és szeméttelep. Ezen kívül három stadionban is versenyezhetsz. A legtöbb pályán választható útirányok is vannak, és több irányba hajthatunk.

     
Különböző versenyzési módok találhatók a játékban: pusztítás, üldözés, “az utolsó emberig”, öngyilkosság. Mindegyik mód, az utolsó kivételével, annak a variációja, hogy működő járművel kell befejezned a versenyt. Az öngyilkosság ezzel szemben arról szól, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb sérülést kell okoznod a saját kocsidon. Ennek ellenére sokkal kevesebb versenymód és sokkal kevesebb állítási lehetőség van a játékban, mint a legtöbb piacon lévő programban. Erre jó példa a nézet állítása, ugyanis csak pár nézetből játszhatunk, köztük egy szörnyű, műszerfal nélküli, belső nézetből.

A Demolition Racer egy további szokatlan jellemzője, hogy nincs benne multiplayer mód. Bár ezzel sok más jó játék is így van, de az ilyen stílusú versenyhez nagyon jól illene az ember-ember elleni küzdelem. Még olyan opció sincs, ami az osztott képernyős játékot engedélyezné. Bár én egyedül szeretek versenyezni, ez a hiányosság erősen lerontja a programot.

     
Az ütközéses autóverseny alműfajában nagy a változatosság abban a tekintetben, hogy mennyire fontos verseny közben belerohanni a másik kocsiba. Nos, a Demolition Racer-ben elengedhetetlen sérülést okozni a többi kocsinak, ha nyerni akarunk. Egy olyan játékban, ahol az autónk az egyetlen fegyverünk, nagyon fontosak a karambolok, de ha magas pontszámokat akarunk elérni, akkor nemcsak sok sérülést kell okoznunk, hanem jó helyezést is el kell érnünk. Sajnos a pontozórendszer eléggé kiszámíthatatlan, mivel néha nem ad pontot az ütközésekért. Útközben felvehetünk bónuszokat is, amik megjavítják a kocsit, időleges sérthetetlenséget adnak, plusz pontokat adnak vagy felrobbantják az autódat.

Egy játékban, ami az ütközésekre koncentrál, nagyon fontos, hogy hogyan sérülnek az autók. A sérülés ebben a játékban nagyon látványos. Az autók lángra kapnak, füstölnek, kilyukadnak a kerekeik, és darabokra esnek. Be kell azonban vallanom, hogy nagyot csalódtam ebben a fajta megoldásban. A sérülések nagyon kiszámíthatatlan módon jelennek meg, és a kocsikról lehulló alkatrészek nagyon hamar eltűnnek. A játék e tekintetben közelébe sem ér a Sierra Viper Racing-ének.

     
Végül, ez a játék érdemli meg legjobban, hogy kifejezetten szót emeljek a zárt kocsik, pályák és játékmódok ellen. Először is a játék elején csak egy játékmódot tudsz elérni, illetve négy pályát és három kocsit. Hányszor kell még elmondanom, hogy egyáltalán nem fair a vásárlóval szemben, aki egy halom pénzt adott ki azért, hogy egyből játszhasson az egész játékkal? Egyáltalán nincs mentség az ilyen megszorításokra, és sok játékos azonnal visszaviheti a boltba a programot, mivel nem próbálhatják ki az egész játékot mindjárt az elején.


Gafika:A játékot maximális felbontás és 32 bites színmélység mellett futtattam, de még így sem voltam megelégedve a grafikával. Az ablakok nem tükröződnek, a kocsik laposnak és fakónak tűnnek. A pályák idejüket múltak és nem hasonlíthatók a Need for Speed helyszíneihez. Nincs igazi árnyékolás, ami élethű 3D hatást adna a grafikának, ami nem képvisel olyan esztétikai és művészi minőséget, amit megszokhattunk a mai autóversenyektől. Azonban a nyitó animáció érdekes. Úgy kezdődik, mint egy régi vezetésoktató film a szabályok betartásáról, de közben valódi ütközéseket mutat.

Kezelő Felület:A legnagyobb probléma, hogy nem állíthatjuk a joystick vagy kormánykerék érzékenységét. Ennek következménye, hogy ezek az eszközök túl érzékenyek, a legkisebb mozgatás éles fordulóba vezet, ezzel használhatatlanná téve a funkciót. A lapos menürendszer miatt a fő panaszom az, hogy gyakran kellett kétszer klikkelnem egy menüpontra, hogy észrevegye, néhány alkalommal pedig beragadtam egy percre a teljesen válasz nélkül hagyó opcióba. A játék képernyő tisztán mutatja az eltelt időt, az elért pontokat, a jelenlegi kört, a helyezést, a sebességet és a sérülést. De ennél jóval jobban tetszett volna egy visszapillantó tükör, hogy hátranézve láthassam, ki követ engem, hogy beletapossak a fékbe és hátulról alaposan belém szálljon.

Játékmenet:El kell ismernem, hogy igazán kedvelem az ilyen pusztító derby versenyeket, ahol a valódi móka fő forrása az összes kocsit széttörni a célig. Az erőszakos kapcsolat őrjöngő érzése csakugyan nagyon jól képviselteti itt magát, túl sok a véletlen és túl kevés képességet foglal magába a különbség, hogy nyerünk vagy veszítünk. Még fontosabb, hogy a járművek kezelése egyenletesen gyenge, nagyon gyenge húzóerőt képviselnek. A verseny helyszínei kellemesen változatosak, és talán ez a játékélmény legjobb része. Egy rámpával a pályán ugrathatsz egy nagyot, és a repülés közben csinálhatsz egy dugóhúzót, noha ez tisztán ellentmond a gravitáció törvényének, és összetörhetsz egy másik autót, amikor landolsz annak tetején. Ez a “halál a magasból” lehetőség valóban igazán szívderítő, ha sikerül megcsinálnod. De viszont rendesen kiábrándultam, hogy milyen rövidek a pályák, szörnyű ismétlődéseket okozva verseny közben. Az is elég rossz, hogy nem tudsz letérni a pályáról, holott ez sok helyzetben teljesen természetesnek tűnne.

Hang Effektek:A Demoliton Racer hanghatásai minimálisak, beleértve a motor zaját, a kerekek csikorgását, és egyebeket. Hozzátéve, néha a hanghatások időzítése nem teljesen passzolt a képernyőn folyó történéssel. Nincs 3D hardveres hangtámogatása ennek a játéknak, ami szégyenletes, mivel ennek segítségével érzékelni lehetett volna a közeledő járműveket.

Zene:A zene szerződéses számokat tartalmaz a Road Runner Records alternatív Fear Factory együttesétől, a Moonshine Music's Break beat Cirrus-ától és az angol techno-dance Emperion triótól. Sajnos az alap Aureal 2.0 hangkártyát használók semmilyen zenét nem fognak hallani a játék közben. A “readme” file véletlenül utal rá, hogy az egyik legnépszerűbb hangkártya, a Diamond Monster Sound tulajdonosai ne számítsanak hangokra, szóval szerencsésnek érezhetik magukat azok, akik legalább a hanghatásokat hallani fogják. Ugyanis zenét egyáltalán nem fognak.

Intelligencia és Nehézség:Nem választhatsz bizonyos nehézségi fokozatot játék közben, amely korlátozza a kezdő versenyzők lehetőségeit, hogy véghezvigyenek egy egyenletes nyerő futamot. Egészében a verseny nem olyan lehetetlen. Ahogy haladsz keresztül a játékon, a versenyek egyre nehezebbek lesznek, de ahogy utaltam rá korábban, a nyerés nem mindig a szuper stratégiának vagy a gyors reflexeknek köszönhető. A számítógép irányította versenyzők mesterséges intelligenciája vegyes: ha megpróbálsz végigmenni sértetlenül a versenyen, az ellenfelek sokszor utánad jönnek, de látok egy kis nyilvánvalóan mesterkélt kísérletet az ellenfelektől, miszerint megváltoztatják közeledben a mozgásukat, ha egy más stratégiát veszel fel.

Összegezve:A Demolition Racer sokkal több fejlesztést igényel, ha folytatni akarják. Alacsonyszintű grafika, hiányos hangok és alkalmatlan kezelőfelület kombinálva a multiplayer mód hiánya és az opciók nagy része eleinte nem használható, csak a problémák kezdetét jelenti. Végül, bár imádom az örült belerohanást az autókba, inkább teszem ezt szelídebben, de jobb minőségű programokban, mint a Microsoft Midtown Madness-ben.