2014. április 1. 18:16, Kedd
A Monolith Games egykori alkalmazottaiból álló Blackpowder Games első alkotása már bejelentéskor megosztotta az érdeklődőket, hiszen a monokróm képi világot csak néha szakították meg színes ruhába öltözött alakok.
Nos, a megjelenés után rögtön belevetettem magam a kalandba, mivel engem cseppet sem rémített meg az a pár trailer, amit láttam róla, ám abban teljesen biztos vagyok, hogy a Betrayert sokan nem fogják szeretni. Ennek okairól próbálom majd kifejteni a véleményem.
A sztori szerint 1603 tavaszán 142 nőt, férfi és gyermek hagyta el Angliát, hogy saját kolóniát alapítsanak az Újvilágban. Ám titokzatos körülmények között az egész falu kihalt és a mi feladatunk lesz az okok kiderítése illetve leszámolni a gonosz erőkkel. Ezt azonban csak a hivatalos szinopszisból tudjuk meg, az első pár percben ugyanis minderről fogalmunk sincs. Hősünk kilép a partra és ettől fogva teljesen magunkra vagyunk utalva (van egy rövidke tutorial, de ennyi). Nincsenek kijelölt küldetések, nincsenek nyomok... igazából semmi.
![](https://media.sg.hu/kep/2014_03/0328betray1.jpg)
Egyedül az Inventory képernyőn láthatunk majd olyan dokumentumokat, melyekben az eddigi megtett utunkat láthatjuk ám azt, hogy merre kellene tovább menni nem. A Betrayer ráadásul sok helyről nyúl és ezt nem is titkolja. Miután például karakterünk elveszít egy harcot, a faluban térünk magunkhoz, minden addig megszerzett eszközünk nélkül, ám a halálunk helyén minden ott maradt. Ha eljutunk oda, akkor újra megszerezhetünk mindent... ha nem, ha közben megint meghalunk, akkor viszont örökre búcsút inthetünk a dolgainknak.
És a halál nem kerül el. A falu környékén ugyanis elég sok Hódító járőrözik, akik a kornak megfelelő eszközökkel (muskéta, tomahawk stb.) tőrnek az életünkre. Azonban ez a leggyengébb pontja a programnak. A harcok ugyanis nagyon rosszul sikerültek. Az ellenfelek két megjelölt pont között mászkálnak és elég buta MI irányítja őket. Egyetlen jó dolog, hogy legalább arra figyelnek, mennyire vagyunk távol: messziről a távolsági támadásokat használják, míg közelre az oda illőt.
![](https://media.sg.hu/kep/2014_03/0328betray2.jpg)
A Betrayer szerencsére azonban elsősorban logikai-kaland játék és ennek megfelelően viszonylag keveset kell majd harcolni. Azonban itt is nyúlnak máshonnan. Az egyik első feladatunk például a toronyban található harang megkongatása lesz, ami után elsötétül az egész világ (lásd Silent Hill) és a Hódítók helyét szellemek és különböző misztikus lények veszik át.
Fontosnak tartom még kiemelni, hogy bár nehezen lehet megszokni ezt a monokróm megoldást, nem érdemes a Beállítások menüpontban színesre váltani. Ekkor ugyanis hihetetlen módon előugranak a grafikai hiányosságok, melyek teljesen elveszik az ember kedvét az egész játéktól. Ha azonban megbarátkozunk a megvalósítással, megszokjuk (vagy inkább kerüljük) a harcokat és nem zavar, ha nem kapunk kimondott feladatokat, akkor a Betrayer kellemes órákat okozhat.