Faust

Kiadó: Cryo Interactive
Fejlesztő: Arxel Tribe

Minimum Követelmény: P200, 32MB RAM, Win95/98
Hasonló játékok: Morpheus
Kategória: Kaland
Forrás: The Adrenaline Vault


Kevés próbálkozás található a könyvek vagy filmek világában, ami szembeszáll az emberiség legalapvetőbb kérdésével: ki megy a mennybe és ki a pokolba? Kit mentenek meg és kire vár örök kárhozat? Függetlenül az egyedi vallástól, egyszer mindenki elgondolkozik ezeken a témákon. Még elképzelni is nehéz, hogy pont egy computer játék lép ki ilyen területre, amit inkább a felülelets szórakoztatásra találtak ki.

S mégis, a Faust megpróbál fejjel nekirohanni ilyen egyetemes kérdéseknek. Az Arxel Tribe, egy kis európai kiadó, akik a Ringért feleltek, által kiadott játék a híres német poéta, Johann Wolfgang von Goethe híres művén alapul. Egy isteni lény, a "Főnök", tanácsadóját alakítva hatalmas súly nehezedik vállaidra, ahogy emberek élete zajlik le előtted, fontos döntések előtt és után. Elsőkézből érezheted át a fantasztikus fájdalmat és gyönyört amikor ilyen monumentális lehetőségek állnak elő.

A történet elején Marcellus Faust szerepét játszod, egy öregedő afro-amerikait, akinek bizonyítékokat kell átvizsgálni és el kell döntenie, hogy a hét kínzott lélek közül melyik megy a mennybe és melyik a pokolba. A cseles és rosszindulatú Mephistoles (Mephisto), aki az ördög megjelenítője, vette palira és neki köszönheti ezt az egyáltalán nem irigylésreméltó szerepet. Hogy átvizsgáld ezt a helyzetet, bele kell másznod hét ember összefonódott életébe, akik a korai 20. században egy szörny-karneválban dolgoztak, a Dreamland-ben.

     
A történet 7 folytatásos részt tartalmaz, mindegyik egy karakter körül játszódik akit csábít egy sátáni alku Mephistóval. Ezen egyének - akik meg sem közelítik a normálist - közé tartozik egy sziámi ikerpár két karral és négy lábbal, egy eltévedt törpe, egy durva állatidomár, egy önkényeztető kövér nő és mások. Mindegyikükben keveredik a jó és a rossz, és egyik sem nyújt hosszantartó szimpátiát. Maga Mephisto, akivel többet találkozol bárki másnál, elég idegesítő lesz a folyamatos önelégült fecsegésével a történésekről, mindig megmagyarázva helyzetét, azt a látszatot keltve, hogy sokkal többet tud, mint amit te valaha megtudhatsz. A Faustban óriási mennyiségű dialógus került, komoly beszélgetésekkel a lelkekről és sorsukról, és az erő ill. ellenerő hatásáról az emberi körülményekben. Érdekes, hogy soha nem találkozol olyan beszélgetés opciókkal amelyek előre lendítik a történetet vagy amikkel irányíthatnád a beszélgetést. Ehelyett minden beszélgetés gyakori átvezető videókban zajlik. Bár ezek a filmek szépen illeszkednek a játékmenetbe, úgy érzed nem játékos vagy egy interaktív játékban, hanem csak egy nézelődő, aki egy filmet néz. Ez a nézelődő-érzés nem fordul elő a Myst-stílusú játékokban, mert ott eleve nincsen ilyen kapcsolat.

     
A játék hangulata sötét, eltorzult és kísérteties. Ez majdnem egy moralitás játék, mivel a megadásról szól, az életünk során elénk kerülő kísértéseknek - szex, étel, pénz és hatalom. A jelenetek egy része feleslegesen lidércnyomás-keltő: az egyik jelenetben egy horrorisztikus epizódot látsz, amiben egy férfi egy rettegett látomása kerül intim kapcsolatba; egy másikban halott nők maradványait látod, akiket éppen egy cirkuszi tigrisnek dobtak. Van egy másik is, amiben egy kívételesen látványos módon megjelenített gyilkosságot látsz. A fejlesztők ilyen téren kicsit túllőttek a célon, mivel a Faust nem, hogy nem gyerek vagy családjáték, de még a tinik egy részének is kicsit túl durva lehet.

     
Még soha nem láttál ennyi puzzlet egy játékban, de nem mindegyik jó. Sok macerássá válik, még egy puzzle-rajongónak is, mert számtalan lépést kell végrehajtani csak ahhoz, hogy megszerezd a darabokat. A logikus és levezethető kihívások helyett, amikben óvatos gondolkozással megoldhatod a problémát, a fejtörők egy kevésbé intellektuális utat követnek. Sajnos ez a folyamat majdnem teljesen lineáris, ami azt jelenti, hogy egy problémát teljesen meg kell oldanod, hogy valami történjen és továbbléphess. A vége felé lesz egy kritikus döntés ami két különböző befejezéshez vezethet, de ennyi az egész.

     
A Faust minőségbiztosítása az elfogadható alatt van, ami meglepő, hiszen a Cryo Interactive komoly tapasztalatokkal rendelkezik a kalandjátékok terén. A feliratok során számos szót elírtak, és néha rossz videó vagy audió részlet indul el. De a legrosszabb, hogy van egy rész, ahol egy fontos puzzle-megfejtéshez szükséges elem rossz helyen van. Abban a jelenetben ki kell(ene) nyitnod egy fürdőszoba szekrény fiókot, de nem tudod. Ha az egyik közeli üres fal mellé lépsz, egy előre definiált pont magától kinyitja a fiókot. Erre azonban csak próbálkozással tudsz rájönni, de csak úgy, hogy a szoba kijárata is rossz helyen van. Ez a fajta hiba elfogadhatatlan és megőrjíthet egy kalandort.


Grafika:A látvány szép, de nem fantasztikus. Arxel Tribe-nak van érzéke az építészetileg érdekes épületekhez. Meglepő, hogy a legjobban a fürdőszobák készültek el, bár semmilyen célt nem szolgálnak. A cselekmény nagy része bent játszódik, de a néhány kültéri esemény egész panorámás. A karakterek látványa a zsigeri reakciókra alapoz, nem valósághűek, de a rajzolóknak komoly gondjaik voltak a szájakkal és fogakkal. A karakter animáció vegyes érzelmeket kelt; az arcokon csak az ajkak és szemek mozognak, ami korlátozza az élethű tulajdonságokat és kicsit furcsának hat a gesztikulálás a túlságosan hosszú karokkal. A 16 vagy 24-bites színmélység a fix 640x480 felbontásban egész színes, de nem kívételesen részletezett vagy textúrázott. A true-color használata drámaian javít a látványon, melegséget és mélységet nyújtva mindennek, amit látsz. A látvány egy eposzi meséhez hasonlít, nem pedig egy modern sci-fihez, s hiányoznak a hasonló játékokból megszokott effektek. A mozgás azonban általában minden gond nélkül, simán zajlik.

Kezelőfelület:Mindent az egér irányít, ahogy az ebben a kategóriában már megszokott. Jópofa dolog amikor a különböző lehetőségek választásakor a kurzor megváltozik, pláne akkor amikor apró lábnyomok sorozatává változik, ha előre mehetsz. Kis zavar van azonban az egyik kurzor szerepével kapcsolatban - egy pár szemüveg -, ami különböző helyeken másféleképpen működik. Elég cseles dolog megtalálni a speciális helyeket is és jópár dolgot - mint pl. a gyantával lezárt borítékot felnyitni egy késsel - nehéz végrehajtani az egérrel. A nehézség igazából nem is a "keressük meg az apró pixelt" típus, hanem, hogy a speciális helyek néha fedik egymást. A menüképek könnyen követhetők és a mentés-töltés rendszer is elfogadható, még ha nincs is képe annak ahonnan mégy vagy ahova visszatérsz. A töltési idő is kicsit hosszabb, mint a többi kalandjátékban.

Játékmenet:Ez az a fajta játék, ahol arra gondolsz, hogy "Ennek a játéknak vannak lehetőségei", de a vége felé már inkább arra gondolsz, hogy "Vége van már?". Azt várod, hogy bizonyítékokat fogsz gyűjteni és eldöntöd emberek sorsát, ehelyett szájtátva állsz és nézed, ahogy mindegyikük behódol Mephistonak és rossz döntéseket hoznak. Soha nincs olyan alkalom, hogy dönteni tudj, vagy valakinek a sorsába beleszólj. Bár a szereplők hátterétől eltekintve a játék során semmi olyat nem tudsz meg, ami elegendő lenne egy ilyen döntéshez. Így képzelj el egy olyan szituációt amiben az emberiség sorsáról kell döntened és csak a kérdésekhez egyáltalán nem kapcsolódó fejtörőket kell megoldanod. Nem lennél csak egy kicsit ideges?

A hét részt két nap alatt be lehet fejezni, így a legtöbb hasonló játéknál kevesebb időt vesz igénybe. A történet hamar unalmassá, ismétlődővé és kiszámíthatóvá válik, részben azért, mert a hét lélek döntései között annyi a hasonlóság. Ahogy egyre többet látunk ebből a játékkategóriából, úgy kell rájönnünk, hogy egyik befejezés sem kielégítő és sok nyílt kérdés marad.

Hangeffektek:Bár mindent összevetve a hang jó, sok helyen hiányoznak környezeti és háttérzajok. A beszéd meglepően hatásos, pláne Mephisto esetében; az, hogy a végére erős utálat fejlődik ki benned iránta, csakis a hangját adó szereplőnek köszönhető.

Zene:A zene blues, jazz és lágy dallamok kavalkádját nyújtja, melyek között található pár ismert is. Míg ez magában vonzónak tűnhet, a baj az, hogy ezek a dalok a végtelenségig ismétlődnek. Jó lett volna, ha amikor az emberek egymással beszélgetnek, a zene automatikusan elhalkuljon, hogy halljad a mondanivalókat.

Intelligencia és Nehézség:A fejtörők elég kihívást jelentenek, hogy a kezdő kalandorok nehezen mennek végig a játékon. A kitartás nagyon fontos, mert a megfejtések gyakran a közelben rejtőznek és a fejlesztők imádnak egyszerre sok mindent a nyakadba zúdítani, pl. egy doboz a dobozban, ami egy harmadik dobozban van. Egyáltalán nincs semmi segítség a játékban ha nem találsz valamit és gyakran találod magad egy szobában, ahol semmit nem tudsz csinálni, amíg rá nem jössz a dolgok nyitjára. Ahogy halad a játék, elvesztesz minden motivációt, mert az eredmény már nem éri meg.

Összegzés:Az Arxel Tribe nagy fába vágta a fejszéjét a Faust-tal, ahelyett, hogy a szabvány kaland témáknál maradt volna. A történetben minden úgy halad, hogy érzelmileg magával ragad. Bár nem lehet azt mondani, hogy nincs hatással az emberre, inkább azt, hogy nem tetszik a hatás. A minőségre sokat kell még figyelni, úgy mint számos kulcs design aspektusra, de a nagy csalódást kiváltó Ringtől a fejlődés a Faustig tisztán látszik, s azt mutatja, az Arxel Tribe jó irányban halad.